Thaly Kálmán.
Thaly Kálmán.
Thaly Kálmán dr., történetíró és politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja és osztályelnöke, Csepen született 1839 január 3-án, régi nemes földbirtokos családból. Gondos nevelésben részesült a szülői háznál, hol tanulni kezdett. Tanulmányait Pozsonyban és Pápán folytatta, később pedig a pesti egyetemen fejezte be, hol jogi és bölcseleti előadásokat hallgatott. 1860–1864 között a Pesti Naplóhoz került publiczista újságírónak, hol akkor az írói gárda szína-java csoportosult. Ez állását az 1865. évben a tanári katedrával cserélte fel, melyet a pesti református főgimnáziumnál foglalt el. 1869-ben a honvédelmi minisztériumhoz nyert meghívást, hol osztálytanácsosi rangban működött és nagy stílű tevékenységet fejtett ki a honvédség szervezése és a magyar katonai műnyelv megállapítása körül; ez állását 1875 őszéig viselte, a mikor politikai okokból megvált a minisztériumtól. Ettől az időtől kezdve kizárólag történeti kutatásokkal foglalkozott. 1878-tól kezdve a budapesti ferenczvárosi kerület tisztelte meg mandátumával, 1881-től kezdve pedig állandóan (immár egy negyedszázad óta) a debreczeni I. kerületet képviseli a parlamentben. A politikában a függetlenségi eszméknek volt mindig tántoríthatatlan híve és a pártnak hosszú időn át másod-, majd tiszteletbeli elnöke. Az ő indítványára határozta el a képviselőház, hogy az ezredév emlékére az ország hét pontján emlékművet állíttat, és ezek kijelölésével és felállításával, mint kormánybiztos, ő bizatott meg. Az ezredéves országos kiállítás történelmi csoportjának egyik buzgó rendezője s alelnöke volt és a kiállítási nagy arany éremmel tiszteltetett meg. Tudományos érdemei elismeréseül a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává választotta. Tiszteleti tagja a Komárom-vármegyei Múzeum-Egyesületnek, a pozsonyi Toldy Körnek pedig régóta elnöke. A nagy obsrukczió idején, mely gróf Tisza István kormánya ellen irányult, 1904-ben, az ellenzék az ő kérésére kötött fegyverszünetet s e működése elismeréseül az országgyűlési pártok emlékérmet verettek tiszteletére, ő Felsége pedig az ő kérésére ekkor rendelte el II. Rákóczi Ferencz, Thököly, Bercsényi és a többi bujdosók hamvainak hazaszállítását, melyet Thaly már 30 év óta folyton sürgetett és a törvényhatóságokkal sürgettetett. Tudományos működését méltánylandó, az akadémia már 1864-ben levelező-, 1880-ban rendes, 1907-ben pedig tiszteleti tagjává, majd II. osztálya elnökévé választotta. Az Akadémia állandó történelmi bizottságának is már évek óta ő az elnöke. Thaly Kálmán mint író a Vas Gereben által szerkesztett Visszhangban lépett fel először, Bujdosó lélek czímű művével 1855-ben. Ezt számos költeménye követte; 1861-ig csaknem kizárólag a szépirodalomnak élt. Költői működése alatt ragadta meg figyelmét a kuruczvilág történeti adatainak gazdagsága, melylyel addig vajmi kevesen foglalkoztak. Ez okozta, hogy a költészet múzsájától bucsút vett. A hatvanas évek elejétől kezdve már egészen a történelmi kutatásoknak él. Munkásságát Rákóczi korának, a kuruczvilág eseményeinek ismertetésére fordította és e téren páratlan sikerei voltak. Történetírói búvárkodásának köszönhető, hogy történelmünk e fényes fejezetét igazi világításban ismerhette meg a közönség. Gazdag forrását nyitotta meg e kor történeti irodalmának az eredeti oklevelek, naplók, feljegyzések kiadásával és feldolgozásával. Az irodalom-történetnek is megbecsülhetetlen szolgálatot tett az azelőtt ismeretlen Vitézi Énekek és a kuruczköltészet gyöngyeinek összegyüjtésével. Lankadatlan küzdelmet vívott II. Rákóczi Ferencz és az idegenben nyugvó kurucz bujdosók hamvainak hazaszállítása érdekében, mely fáradozásai, mint tudjuk, végre sikerre is vezettek. Mint tudós és politikus, a nemzeti irány leglelkesebb hívei közé tartozik és történelmi irodalmunknak minden időkben egyik legkiválóbb művelője marad. Tevékeny részt vett a Magyar Történelmi Társulat alapításában és annak kilencz évig első titkára volt, jelenleg pedig első alelnöke. A Múzeumok 373és Könyvtárak Országos Tanácsának is alelnöke, minden kulturális és tudományos mozgalom előharczosa és a magyar szellemi élet egyik vezére. Tudományos működésével nemcsak országosan tisztelt nevet vívott ki magának, de elismerte azt a külföld is, hol számos tudóstársaság választotta tagjává és kitüntetésekkel halmozta el. A király ő Felsége a Szent-István-renddel, a török szultán és olasz király is előkelő érdemrendekkel díszítették őt. Debreczen, Kassa, Pozsony, Érsekújvár s más városok díszpolgárukká, a képviselőház pedig már másodízben a véderőbizottság elnökévé választotta.
Thaly Kálmán.
Munkái: Bujdosó lélek. Budapesti Visszhang. 1855. – Ne bántsd a magyart! Pest, 1857. – Zengő liget. Pest, 1859. – Kárpáti kürt. Pest, 1860. – Az óbudai Fejéregyház, mint Árpád temetkezési helye. Pest, 1860. – Székely kürt. Pest, 1861. – Szabadság hajnala. Pest, 1861. – Történelmi kalászok 1603–1711. szerk. Pest, 1862. – II. Rákóczi Ferencz emlékiratai a magyarországi háborúról 1701–1711. 2. kiadása. Pest, 1866., 3. kiadás 1868., 4. kiadás 1872. – Rákóczi Tár. I. II. Pest, 1866–68. – Dunántúli levéltárak ismertetése, különös tekintettel II. Rákóczi Ferencz korára. Pest, 1867., Tört. Ért. I. 3. – Késmárki Thököly Imre naplói és leveleskönyvei. I., II. Pest, 1868–1873. – II. Rákóczi Ferencz levéltára. I–X. Budapest 1873–89. – Történelmi naplók. M. Tud. Akad. Monum. XXVII. – Bocskay leveleskönyve. Magy. Tört. Tár. – Thököly Imre fejedelem 1691–92-ki leveleskönyve. Budapest, 1896., Magy. Tört. Eml. II. oszt. 34. – Bottyán János. Pest, 1865. – A nagyszombati harcz. Pest, 1869. – Ocskay László. Budapest, 1880. s bővített, új, illusztrált kiadása 1905-ben a Franklin Társulatnál két nagy kötetben. – Dunántúli hadjárat 1707-ben. Pest, 1880. – Az 1683-iki táborozás történetéhez. Pest, 1883. Tört. Ért. XI. 4. – II. Rákóczi Ferencz fejedelem ifjúsága. 1676–1701. Pozsony, 1881. – A székesi gróf Bercsényi család 1525–1835. I–III. Budapest, 1885–92. – Kosztolányi Jávorka Ádám ezredes. Budapest, 1888. – Rodostó és a bujdosók sírjai. Budapest, 1889. – Rákóczi emlékek Törökországban. I. kiad. 1893. – Irodalomtörténeti kiadványok: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok I–II. Pest 1864. – Adalékok a Thököly és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. I., II. Pest, 1872. – Az első hazai hirlap 1705–10. Budapest, 1879., Tört. Ért. VI., VIII. 4. – Irodalom és művelődéstörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Budapest, 1885. – Bercsényi házassága. Tört. ének 1695-ből. Irta Kőszegi Pál, Budapest, 1894. – Rendkívül sok közleménye jelent meg a következő folyóiratokban: Akadémiai Értesítő, Archeológiai Értesítő, Századok, Turul, Hadtörténeti Közlemények, Könyvszemle és majd minden szakfolyóiratban. Szerkesztette még a Századok I–IX. évfolyamát 1867–1875.
