Horváth Ádám.
Horváth Ádám.
Horváth Ádám (Pálóczi), a XVIII. század egyik híres költője, szül. 1760 május 12-én Kömlődön. A gyenge szervezetű, beteges gyermek falusi iskolákban 317tanult és 1773-ban került csak a debreczeni kollégiumba. Heves természetének azonban a szigorú, eszkétikus iskolai nevelés nem tetszett és távozott a debreczeni főiskolából, hol tanáraival sok összetűzése volt; a hírneves Hatvani professzor ajánlatára mérnök lett; majd patvariára ment és az ügyvédi oklevelet is megszerezte, egyidőben a mérnökivel. 1781-ben Pápára ment, hol mérnöki gyakorlatot folytatott, később pedig Tihany mellett földeket bérelt. 1782-ben nősült meg, de sem első, sem második házassága nem volt szerencsés, mert mind a kettő felbomlott. Balatonfüreden Péczely és Kazinczy is meglátogatták, a kikkel benső baráti viszonyt kötött. 1790-ben országgyűlési követ lett és ezóta, egyet kivéve, minden országgyűlésnek tagja volt; nagy népszerűségre tett szert, több vármegye táblabírájává választotta az ekkor már széltében ismert költőt, a ki a közéletnek tevékeny munkása volt. Szorgalmasan gazdálkodott és egyháza ügyeinek intézésében is élénk részt vett. 1798-ban Nagybajomba (Somogy) költözött át és itt Csokonaival is megismerkedett. 1818-ban harmadszor is megnősült és 1820 január 28-án bekövetkezett haláláig boldog családi életet élt. Hányatott családi élete közepett, melyet tetézett kritikát nem szenvedő érzékeny lelke, a költészetben talált nyugvást. Lelkes apostola volt a nemzeti nyelvnek. Első költeményei 1782-ben jelentek meg a Magyar Múzsában. Nagy írói sikert Hunniás czímű hőskölteményével aratott, melyet 1787-ben adott ki. Lírai verseit erős zenei és ritmikai érzék jellemzik és költői tehetségének a líra mezején kétségtelenebb jeleit adta, mint az akkor divatos époszírás terén. Igen nagy érdeme a régi kurucz költészet gyöngyeinek összegyűjtése. Gyűjtött közmondásokat és tudományos műveket is írt, ezeknek azonban irodalmi jelentősége csekély és csupán hazafiúi buzgalma méltányolható, melytől áthatva írta minden egyes művét.
Főbb munkái: Hunniás, vagy magyar Hunyadi. Győr, 1787. – A lélek halhatatlansága felől való gondolatok. Pápa, 1788. – Hol-mi külömb-külömbféle versek. Pest, 1788. – Holmi… versek. Győr, 1793. – Hol-mi… versek. III. darab. Pest, 1792. – Békesség angyala. Siófok, 1796. – A férjfiak felelete az asszonyokhoz. 1790. – A magyar asszonyok prókátora. 1790. – Két nagy hazafinak emlékezete. Buda, Pest és Kassa, 1790. – Mindenszentek napján. Pozsony, 1790. – A szalavármegyei nemes korona őrző seregnek Füredről 29. májusban hajnalban lett elindulásakor. 1790. – Legrövidebb nyári éjszaka. 1791. – Boronkay József diaetai oratiója a vallás dolgában. 1791. – A vallás dolga Zala vármegyében 1791. – Psychologia. Pest, 1792. – Felfedezett titok. 1792. – A koronázandó felség bejövetelekor. Komárom, 1792. – Buzdítás az insurrectióra Pozsonyban. 1796. – Egy nemes biztatás az hív vitéz magyarokhoz. Pozsony, 1796. – Quadratura circuli. Budae, 1807. – A tétényi leány Mátyás királynál. Pest, 1816. – Rudolphias. Bécs, 1817. – A magyar Magog patriarkátul fogva I. István királyig. Pest, 1817. – Magyarországnak belső ismerete. Veszprém, 1817. – Hattyúi ének a keszthelyi Helikon ünnepére. 1819.
