Hetényi János.
Hetényi János.
Hetényi. János, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. Ekelben, 1786 július 26-án. Atyja református lelkész volt. Iskoláit Komáromban és Pozsonyban végezvén, 1802-ben a debreczeni kollégium hallgatója lett. Külföldi egyetemeket is akart látogatni, de e tervében az akkor folyó napoleoni háborúk megakadályozták és csak 1814-ben juthatott el a göttingai egyetemre. Hazajövet elfoglalta atyja örökét és ekeli lelkész lett. 1823-ban a bécsi protestáns intézet tanárává nevezték ki, de ez állását nem foglalhatta el. A keresztény hittudományt a saját filozófiai rendszere, a harmonistica alapján kidolgozta. Históriai kutatásokkal és műveltségtörténeti tanulmányokkal is foglalkozott. E munkái azonban kéziratban maradtak. Számos pályaművet nyert munkáival, melyek javarésze a Tudományos Akadémiai Évkönyvek, és Bajza Athenaeumában jelentek meg. Az Akadémia 1836-ban rendes tagjai sorába választotta. Komárom vármegye érdemei elismeréseül táblabírái sorába iktatta. Meghalt Ekelben 1856 július 26-án.
Munkái: Honi városaink befolyásáról nemzetünk kifejlődésére és csinosbulására. Buda, 1841. – A Pesten felállítandó protestáns főiskolai tanítás rendtervezete. Kecskemét, 1843. – Sarolta és Adalbert. Budapest, 1844. – A lélektudománynak nevelési fontosságáról. Pest, 1844. – Robot és dézsma. Pest, 1845. – Erdélynek remélhető anyagi kifejlése. Kolozsvár, 1847. – A magyar Parthenon elő-csarnoka. Pest, 1853.
