Giesswein Sándor.
Giesswein Sándor.
Giesswein Sándor dr., győri kanonok, a Szent István társulat alelnöke, szül. Tatán, 1856 febr. 4-én, hol elvégezvén a középiskola alsó osztályait, a győri egyházmegye növendékpapjai közé vették fel. A teológiát Bécsben és Budapesten hallgatta. 1878-ban szentelték áldozópappá és 1880-ban a teológiai tudományok doktora lett. Segédlelkészképen Kismartonban működött, majd a győri tanítóképzőben tanárkodott az 1881–1883. években. Pályáján gyorsan emelkedett, rövid idő alatt püspöki szertartó, szentszéki jegyző, 1892-ben pedig püspöki titkár lett. Jelenleg a győri székeskáptalan kanonokja. Beutazta egész Európát és nagy nyelvismeretei révén széleskörű műveltségre tett szert. Irói munkásságát korán kezdte teológiai és bölcseleti czikkekkel. Komolyan foglalkozott egyptológiávai és az összehasonlító nyelvészettel. Mint szocziológus egyike ma az ország első szaktekintélyeinek, és nincsen olyan társadalomtudományi mozgalom, melynek lelkes harczosa ne volna. 1905 január havában a mosoni kerület hava óta pedig felelős szerkesztője és társtulajdonosa. Titkárja az Orsz. Magyar néppárti programmal a képviselőházba küldte, hol több figyelemreméltó beszédet mondott, különösen munkásjóléti ügyekben.
Munkái: Causae et evolutio Schismatis Graecorum. Sopronii, 1880. – Mizraim és Assur tanusága. Győr, 1887–88. – Buddhizmus és kereszténység. Esztergom, 1889. – Az ó-egyptomi halottak könyve. Budapest, 1890. – Az összehasonlító nyelvészet fő problémái. Győr, 1890. – Az urali nyelvek helyhatározói demonstrativ elemei. Bpest, 1894.
