Boncz Ferencz.
Boncz Ferencz.
Boncz Ferencz.
(A család tulajdonában levő festmény után.)
Boncz Ferencz, miniszteri tanácsos, közalapítványi. kir. ügyigazgató, szül. Udvardon 1829 decz. 2-án. Iskoláit Komáromban és Pozsonyban végezte. Papnak készült és az esztergomi főegyházmegyébe vétette fel magát; a szabadságharcz azonban a szeminárium falainak elhagyására ösztönözte. Honvéd lett a komáromi 101-ik zászlóaljnál s mint hadnagy jelen volt Komárom vár feladásánál. A szabadságharcz lezajlása után jogi tanulmányokat végzett és 1861-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Az alkotmány visszaállítása után előbb a budapesti kir. ítélőtáblán, majd a közalapítv. ügyigazgatóságnál és utóbb a 300vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban működött mint osztálytanácsos. 1876-ban pedig miniszteri tanácsosi ranggal közalapítv. kir. ügyigazgatóvá neveztetett ki, s ezt az állást 1892-ben, 41 évi betöltött hivataloskodás után kérelmezett nyugdíjaztatásáig, viselte. Teljhatalmú miniszteri biztosa volt a kis jogakadémiáknak és püspöki liczeumoknak is. Ő és Ordódy Kálmán osztálytanácsos vették át a bécsi kormánytól a Ludovika Akadémiát, s Hegedüs miniszt. tanácsossal együtt a teréziánumi magyar alapokat. A kath. alpapság kongruájának rendezését is ő indította meg a Jogtudományi Közlönyben megjelent »Emlékiratnak« közlésével s e téren, mint a kongrua-bizottság által megválasztott előadó is nagy tevékenységet fejtett ki. »A kath. főpapi hagyatékok körüli eljárás és az erre vonatkozó főbb rendeletek (1878)« czímű műve szolgált alapul a vallásügyi és igazságügyi miniszterek által a főpapok után maradt törzsvagyon elkülönítése és a hagyaték rendezése tárgyában kibocsátott rendeletnek, továbbá amaz 1890-iki vallásügyi miniszteri szabályrendeletnek, a mely a főbb kath. egyházi javadalmak feletti legfelsőbb felügyelet és a vagyonkezelés ellenőrzése dolgában intézkedik. Komárom vármegye közéletében mint a törvényhatósági-bizottság tagja tevékeny résztvett. Meghalt 1901 április 2-án. Jeles egyházjogász volt és ez irányú czikkei élénk figyelmet keltettek.
Munkái: A magyar közigazgatás kézikönyve. Budapest, 1876. 3 kiadás. – Magyar államjog. Budapest, 1877. – A lelkészi kongrua. Budapest, 1888. – Előadmány a kongrua-ügyben. Budapest, 1888. – A vallás körüli felségjogok. Budapest, 1894. Ezeken fölül számos czikk jelent meg tőle a Közigazgatási Lapokban, a Jogtudományi Közlönyben, a Nemzetben, a Pesti Naplóban, az Egyetértésben, részint névtelenül, részint B. F. jelzéssel, nevezetesen a kath. önkormányzatról és annak szervezetéről, a kath. papnöveldék reformjáról, az alapokról és alapítványokról írt. A Dárday Sándor által harmadik kiadásban rendezett Zlinszky József-féle »Magyar Magánjog« átdolgozásában is részt vett s végre írt a Pallas által kiadott »Közgazdasági ismeretek tárá«-ba, írt Egyházi javak és javadalmak, a kötött vagyon és kegyuraság czíme alatt czikkeket.
