Baerenkopf Ignácz.
Baerenkopf Ignácz.
Baerenkopf Ignácz, czímzetes püspök, szül. 1741 július 13-án Komáromban. Tizenhét éves volt, midőn a jezsuitarendbe lépett, hol nem mindennapi tehetségei révén csakhamar díszes polczra emelkedett. Még fiatalon lett a nemes ifjak nagyszombati kollégiumának igazgatója. Ez állásában találta József császár rendelete, melylyel a szerzetesrendeket eltörölte. A fiatal tanár gróf Illésházy Istvánhoz ment nevelőnek. Előkelő összeköttetései révén csakhamar pozsonyi kanonok, majd apát, végül az esztergomi káptalan tagja és prépost lett. 1805-ben a pesti egyetemen visszaállított teológiai karnak rendes tanára és a papnevelő intézet igazgatója lett s a rizanói cz. püspökséget nyerte érdemei elismeréseül. 1809-ben halt meg Nagyszombatban. Komárommegyének emberbaráti czélokra, (siketnémák gyámolítására,) jelentékeny összeget hagyott.
Művei: Vindiciae coelibatus. Viennae, 1871. (Flaminius Cephalus név alatt.) – De dominio nobilium Hungariae Posonii et Comaromii 1790. – De jure coronandarum reginarum Hungariae disquisitio. Posonii, 1792. – Methodus recte gubernandi parochia. Tyrnaviae 1803. – De tolerantia cz. műve az esztergomi főegyházmegye könyvtárában.
