Selmeczbánya a bécsi hatóságok alatt.
Selmeczbánya a bécsi hatóságok alatt.
Magyarázatát adja ennek először az a régi felfogás, hogy minden szabad királyi város, tehát Selmeczbánya is a szent korona jószága, mintegy magántulajdona. Az ezektől befolyó évi jövedelem a királyt, mint fejedelmet és mint földesurat egyaránt megilleti, s így szabadon rendelkezhetik vele. Minthogy pedig királyaink, mint egyúttal osztrák uralkodók, Bécsben székeltek, selmeczbányai ügyeiket szintén az ottani hatóságaik által intéztették el.
Ezt a törvénybe ütköző alakulást még egy másik körülmény is előmozdította. A bányák ugyanis még a XVI. században is majdnem mind magánemberek, vagy magántársulatok tulajdona voltak. A bányabirtokosokat »Ringbürgerek«-nek, vagy »Waldbürger«-nek nevezték és sok nagyvagyonú család volt közöttük. Azonban a bányaművelésnek a föld mélyébe való hatolásával sem a magánosok, sem a társulatok nem birták meg az érczfejtés tetemes költségét. Egy-egy vízemelő-gépnek beszerzésére, egy-egy vizet levezető tárónak építésére tehát kölcsönt kértek a királytól, ki azt meg is adta, mert az ő érdeke is az volt, hogy a bányászat virágozzék és jövedelmet hozzon. Igy a magánbányászat mindinkább a királynak, megbízottjainak és hivatalnokainak befolyása alá került, sőt lassan-lassan királyi, vagyis kincstári bányászat lett belőle. E korszakban a király az egyedüli bányatulajdonos és Selmeczbányán magánbányászat egyáltalában nincs.
Minthogy pedig Selmeczbánya helyén sohasem keletkezett volna város, ha hegyeiben nemes fémre nem találnak, azért ez a két fogalom: bánya és város itt teljesen fedi egymást. A kié a bánya, azé a város. A királyé a bánya, a királyé a város. A bánya és város fogalmának e szoros kapcsolatánál fogva Selmeczbánya 124városának története úgyszólván egy a selmeczi bányászat történetével, s nincs az a politikai, kulturális és társadalmi mozzanat, mely Selmeczbánya bányászatával össze nem függene.
