Görgey a bányavárosokban.
Görgey a bányavárosokban.
E czélt tartva szem előtt, egész január–februári hadmenete alatt csak védekezett, hogy apró összeütközésekkel maga után csalja az üldözésére küldött ellenséges haderőt. Igy jutott Görgey 1849. január 13-án Léváról Selmeczbányára. Itt volt a főhadiszállása s e vidéken akarta tölteni a telet, mely czélból három hadtestét egészen Körmöczbányáig helyezte el, ő maga pedig Guyonnal Selmeczbányán maradt. Minden órát felhasználva, a jelentékeny iparral bíró helyen seregének hiányos felszerelését, ruházatát kiegészítette.
Az osztrákok azonban három oldalról, délről, nyugatról és északról támadták hadállását. Aulich ugyan Körmöczről, az éjszakrók, Guyon pedig Selmeczről a dél felől támadó osztrák csapatokat visszaverte, de Görgeynek mégis be kellett látnia, hogy itt nem tarthatja magát. Ehhez járult, hogy Kossuthnak egy január 14-én érkezett futárja is azt a parancsot hozta, igyekezzék Kassára vonulni és tudatta, hogy január 17-én főéelmezési biztosa jelentette neki, hogy itt nincs több élelem annyi ember számára. Görgey tehát megkezdte a tovavonulást. Január 21-én még védekezett Szélaknánál, 22-én pedig a hodrusi völgyben, azután Beszterczebánya felé vette útját, hol újra egyesítette egész hadseregét. Vesztett ugyan az eddig harczokban 700 embert és tiz ágyút, de az ellenség utánajött, s ezt a czélt akarta elérni mindenek előtt.
Görgey téli hadmenetének többi részletét, a stureczi átkelést, a branyiszkói csatát egész a Tiszához érkezéseig ismerjük szabadságharczunk történetéből. Hogy katonai mestermű volt, egy csak szervezkedő haderőt, téli időben, visszavonulás alatt, a Selmeczbányáról több száz szekéren magával vitt felszerelési és arany-ezüst készlettel czélhoz juttatni, az kétségtelen, és legékesebben szóló bizonyítéka ennek az, hogy az oroszok hadiiskoláikban még mai nap is a tanulmányok egyik tárgya Görgeynek ez a hadmenete.
Szabadságharczunk további folyamában Selmeczbányának már nem jutott jelentékenyebb szerep. Egy orosz hadosztálynak a városban való megjelenése 1849. július elején csak jelezte, hogy a túlnyomó erővel szemben nem tartahtjuk magunkat; de hogy annak így tudtunk ellentállani, bizton táplálhatja bennünk a reményt egy szebb jövőben. Hogy elleneink ma is megbecsülnek, azt nagyrészt a szabadságharcz névtelen hőseinek köszönhetjük.
Selmeczbánya város további története szorosan összefügg bányászati és erdészeti főiskolájának történetével, melynek – fontosságánál fogva – külön fejezetet szentelünk.
