Mátyás és neje Selmeczbányán.
Mátyás és neje Selmeczbányán.
1478. május havában Mátyás király feleségével, Beatrix királynéval Selmeczbányát is meglátogatta. Nagy udvari kisérettel érkezett a királyi pár a bélabányai úton. Kiséretében volt Dóczy Orbán kincstárnok és Mühlstein Veit körmöczi kamaragróf is. A selmecziek közül a királyi párnak eléje siettek a dominikánus rend perjele, Körndl Gyögy kamaragróf, Resch János bíró, Hohel János, Schwammgrättel Miklós, Hartlab Gilg, Mathes Pál, Smid Valter, Kronstindl Pál, Prodács János, Arnolt Jakab, Steyrer Gilg, Richter Péter, Hylleprant Mátyás és András esküdt polgárok, Steck Boldizsár főjegyző s a czéhek és bányászok 94küldöttei, valamennyien díszben. A csiliker kapunál, (a hol most az új főiskolai palota felső része a Rózsa-utcza felé kiszögellik) a dominikánusok, számszerint 23-an, égő gyertyákkal kezükben várták a magas vendégeket, a kik harangzúgás közt, lóháton vonultak be a »Peltscher-Gassen« (most Rózsa-utczán) keresztül a városba és a kamaraházban szálltak meg. A kamaraház akkor a mostani takarékpénztár, előbb Flemming-, még előbb Reutter-féle ház volt; a mostani kamaraházban pedig az ezüst és arany választó (Scheyd und Prenn Gaden) volt akkorjában üzemben.
A királyi pár fogadtatására a selmecziek nagy és díszes sátrat is csináltattak, a melyben magas vendégeiket nemes érczet tartalmazó ásványokkal megajándékozták. Ezek viszont a bányászok részére népmulatságot (Bergmännische Ergötzlichkeit) rendeztettek. Egykorú feljegyzések szerint a királyi pár megnézte a bányákat, az érczválasztókat, a templomokat, végigjárta a város tereit (ringeket) és utczáit – és Mátyás király sok kifogásolnivalót talált. Többek között azt, hogy a ringekhez sehogy sem illenek azok a még csak nem régen is, sőt sajnos, részben még most is fennálló »kramecz« fabódék, a melyek a király esztetikai érzését nem kis mértékben sértették. Kétnapi tartózkodás után a királyi pár és fényes kisérete Buda felé folytatta útját. E királyi látogatás alkalmával ismerkedhetett meg személyesen Beatrix királyné a város akkor főjegyzőjével, a daliás és dúsgazdag Steck Boldizsárral, a kivel azután mint özvegy, élénk levelezésben állott, a mint azt látni fogjuk.
1481-ben Dettelpacher János kamaragróf panaszt emelt Mátyás előtt, hogy a bő bortermés miatt a bányamunkások nem igen akarnak dolgozni és a bányába szállás helyett a korcsmában üldögélnek, hogy e miatt a bányamívelők közül is többen inkább a korcsmák jövedelmeiből élnek, semhogy a bányák mívelésével törődnének, a mi nemcsak a magánbányaszatnak, hanem a királyi kincstárnak is nagy kárára van. Erre adta ki a király azt a nevezetes rendeletét, a mely, bár némileg módosítva, még a regálejog legújabb rendezéséig is hatályban maradt; tudniillik, hogy a korcsmajogot ezentúl csak az gyakorolhatja, a ki bányamívelést, zúzászatot és kohászatot űz. Az igazságos királynak e rendelete Radkersburgban kelt 1481. évi Letare vasárnapja előtti pénteken és eredetiben megvan a városi levéltárban.
Megemlítjük itt, hogy a városi levéltárban őrzött és e sorok irója által a »Történelmi Tár«-ban egész terjedelmében ismertetett legrégibb czéhszabályzatot Mátyás király idejében, 1487. Szent Tamás apostol vasránapja előtti szerdán erősítette meg a biró és tanács. Ez, a mészáros czéhet szabályozó okirat pergamentre van írva német nyelven és igen ékes, aranyozott iniczialékkal van díszítve. Tartalma is érdekes, mert megszabja a czéhbe való felvétel feltételeit, a húsárúsítást, a mesterek kötelességeit, stb.
Kiemeljük a sok pontozat közül, hogy idegen mészáros nem lehet a selmeczi mészárosczéh tagja, kivéve – és akkor is csak bizonyos összeg lefizetése mellett – ha egy czéhbelinek a leányát veszi feleségül.
Az 1488. évben alapította Beatrix királyné a városháza melletti szent Anna-kápolnát. A kápolnába egy külön bejáró volt a városházáról. Minden nevezetesebb ülés előtt a bíró, a belső és külső tanács tagjai misét hallgattak itt. E kápolnát 1787-ben, a midőn a városházát újjá átépítették, lebontották és most szent Anna-szobor áll a helyén.
