Mária és Zsigmond.
Mária és Zsigmond.
Nagy Lajos leánya, Mária volt az első magyar királynő, a ki hozományul a bányavárosok összes haszonvételét kapta és ezzel a bányavárosok kormányzati szempontból is némileg a királynők hatalmi jogara alá kerültek. Mária férje, Zsigmond király főképpen azzal tette emlékezetessé uralkodását Selmeczbányán, hogy ő adta meg először e városnak is azt a jogot, hogy az országgyűléshez a városok által küldendő követek megválasztásában résztvegyen. A király kiadatta e városnak is (1405.) a Corpus jurisban benfoglalt, úgynevezett »decretum minus«-át, a mely igen jó karban fenn is maradt, s most a városi muzeumban látható. 1423. július 23.-án Zsigmond király Selmeczbányát is meglátogatta, hol nagy pompával fogadták, mint a Stadtbuch egyik följegyzésében olvasható: »man und weib, jung und alt, mit sambt der Priesterschaft von allen Kirchen und Klosteren, erbarlich gezieret, in einer proces mit fanen und mit heiligtumb und mit prennenden Kertzen hin entgegen gegangen, der Stadtrichter aber (Frank Henrik) mit sambt den Geschwornen (Gugel János, Gebhard H. és Schaller H.) und anderen ehrwürdigen Stattleuten, dy das vermügen entgegen geritten (Ulrich kamaragróf és az ő kamarai gondnoka, Nathan) – all dy weil man in allen Kirchen und Klösteren mit allen glogken geleutet – wirdiglichen empfangen u. die Stat peleitet wurde«. (Magyarul: »mikor is férfi és nő, ifjú és öreg, az összes templomok és kolostorok papsága, tisztességesen feldiszítve, körmenetben, zászlókkal, a szentséggel és égő gyertyákkal eléje ment, a városbíró pedig az összes esküdtekkel és egyéb tiszteletreméltó városi polgárokkal, kiknek körülményei ezt megengedték, eléje lovagoltak, miközben valamennyi templomban és kolostorban minden harang szólt – ilyképp méltóan fogadták, majd a várost kivilágították.«)
1425-ben Zsigmond király vámmentességet adományozott e városnak és a többi bányavárosnak. 1429. Szent Dénes napján Pozsonyban kelt királyi parancsával pedig szigoruan megtiltotta az aranynak és ezüstnek az országból való kivitelét.
Ezidőben a husziták már erősen pusztítottak a felvidéken. Selmeczbánya is sok szorongattatást szenvedett tőlük, de a nagyobb bajtól pénzáldozatokkal mégis meg tudta magát óvni.
