Caraffa Antal.
Caraffa Antal.
Az idézések, a protestáns papok gyászos gályarabságának és Caraffa Antal eperjesi véres munkájának kora volt ez. Tisztes fejeiken 363a haj letarolva, szájon-orron vérezve, ütlegeltetve, olykor napokon át egy helyhez lánczolva, szurokkal kevert kenyérrel táplálva, – álltak és szenvedtek a magyar evangelikus egyház lelki vezérei, papjai és tanítói. A honti evangelikus papok nem az 1674. évi harmadik, de már a második idézésre, 1673. szeptember 25-kén megjelentek a pozsonyi judicium delegatum előtt. Tizenkilenczen voltak, nevezetesen: Spetko Dániel esperes, sipéki pap, Belobradenus Pál alesperes, báti pap. Johanides János egyházasmaróthi esp.-jegyző, Czaban Illés kormosói dékánus, Antoni Dániel dacsolami, Huszár Sebestyén prencsfalusi, Rufinus (Ruzsini) János teszéri, Spetko Gábor pribeli, Zábojnik György szénavári, Lupi (Farkas) György rakonczai, Misovicz János bagyoni, Benkovics Zakariás viszokai, Zimányi Simon zsemberi, Benedikty Mátyás prandorfi, Zabiányi Jakab bagonyai, Pilarik Ezsaiás, Sitius Gottfried és Hoffstädter Kristóf Ádám selmeczi evangelikus lelkészek, kikhez huszadiknak Garanczy Gáspár korponai helv. hitvallású lelkész társult. A megidézettek kínzásáról nem írunk; megörökítette azt tanulságúl és intésképen a történelem. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy a nagy sanyargatásban három honti evangelikus pap áttért, még pedig: Johanides egyházmaróthi, Lupi rakonczai és Zábojnik György szénavári pap; a többi tántoríthatatlanul vallotta hitét mindhalálig, – de az áttért három is később megbánván tettét, visszatért az evangelikus egyházba és állta hősiesen az ezért rájok kettősen kirótt szenvedést. Gályarabságra Hontból kettő került: Brunczvik György rakonczai és Mikléczy Márton kormosói pap. E szomorú időben vesztették el a templomukat a bozóki evangelikusok is; a templomfoglalást a jezsuiták eszközölték, elűzvén Bozókról magát az evangelikus superintendenst: Zábojnik György, bozóki papot. Evangelikusok élve való befalaztatásáról még most is szól a hagyomány.
