Hunt és Pázmán.
Hunt és Pázmán.
A keresztény hit megszilárdításában jelentékeny részük volt Hunt és Pázmán lovagoknak, a kik Géza fejedelem udvarában megjelenvén, marasztaló szavaira letelepedtek az országban, hol a Garam és az Ipolytőnél, közel az akkori fejedelmi székhelyhez, valamint az Ipoly völgyében, alkalmasint az elmult évtizedek hadjáratai következtében elenyészett magyar nemzetségek birtokait nyerték. Fellépésük nemcsak a térítőknek adott oltalmat, de népeik, fegyvereseik példája buzdítólag hatott az új hit követőire is. Befolyásuknak tulajdonítható, hogy mind Géza fejedelem uralkodásának végszakában, mind pedig István fejedelemsége kezdetén erélylyel léptek fel a keresztény hit érdekében. A mikor pedig István uralkodásának második évében (999) a keresztény hit megszilárdítása és az új intézmények ellen támadt nemzeti visszahatás Kupa somogyi vezérben találta meg fejét, az ifjú fejedelem első sorban Hunt és Pázmán lovagokhoz fordult tanácsért és segélyért. (Balics Lajos: A Róm. Kath. Egyház tört. I. 184.) Hunt és Pázmán nem csupán a saját fegyvereseiket állították ki a síkra, de a hívó szózatukra megjelent külföldi lovagok segélyével Kupát is leverték és ezzel biztosították a keresztény hit elterjedését. Ama vallásos buzgóság, mely Hunt és Pázmán lovagokat jellemezte, utódaikban is megnyilvánult; a vármegye területén számos templom és egyházi intézmény létesült e nemzetség tagjainak a buzgóságából. A lázadó somogyi vezér leveretése után István király az egyház részére minden terményből a tizedadó szolgáltatását rendelte el, mely intézmény 1848-ig állott fenn. A mai Hont vármegye tizedét az esztergomi érsek kapta, kinek egyházmegyéjéhez a vármegye területe tartozott. Idővel azonban az esztergomi érsek az egyes helységekben a tizedszedési jogot elidegenítette. Ama hetven helységhez, melynek tizedét Martyrius érsek 1156-ban az esztergomi káptalannak engedte át, a mai Hont vármegyéből a következők tartoztak: 1. jobb minőségüek: Nyék, 296Palást, Kemencze, Badin, 2. középminőségüek: Túr, Szebeléb, Gyerk. 3. silányabbak: Nevelen, Prilskan, Perőcsén, Prencsfalva, Szobok. II. Endre királynak 1232-ben kelt oklevele szerint már Palást, Badin, Nyék, Balog (Ipoly-Balog), Hurov, Zefryd és Várad is tizedet fizetett az esztergomi káptalannak. (Knauz: Monum. Eccl. Strigon. I. 108–76; I. 286.) Idővel azonban a vármegyei tized egészen az esztergomi káptalan kezébe került; az összes földbirtokosok az egész vármegyében 1706-ban 1500, a XIX. század első felében, vagyis 1848 előtt 6500 forint dézsmaváltságot fizettek az esztergomi káptalannak, mely összeget azután a saját jobbágyaikon vettek meg.
