A sághi prépostság.
A sághi prépostság.
A Szűz Máriáról czímzett sághi (Ipolyság) prépostságot, mely előkelő helyzetét az egész középkoron át megtartotta, IV. Béla király uralkodása alatt a Hunt-Pázmán nembeli Márton bán alapította még a tatárjárás előtt. A tatárpusztítás megsemmisítette ugyan Márton bán alkotását, de a tatárpusztítás után csakhamar felépűlt romjaiból. A prépostságot ért veszteségek kárpótlásául Pósa fiai Tardos és Sándor 1244-ben nyert birtokot Márton bántól, a ki 1245-ig a monostor védúra volt, ugyanezen évben pedig egy Leánd nevű földrészt nyert a prépostság. (Fejér VII. 5. 266.) Ez utóbbi birtokot ugyan a Hunt-Pázmán nembeli Miklós comes 1275-ben perrel támadta meg, de eredménytelenül. IV. Béla király 1265-ben megerősítvén a prépostság kiváltságait, a kegyúri jog az alapító nemzetségtől a király kezébe jutott. V. István a kegyúri jogot magának tartván fenn, 1270-ben Erzsébet királynénak adományozta. E miatt ugyan a Hunt-Pázmán nemzetségbeli Miklós felemelte tiltakozó szavát és ennek következtében a kegyúri jogot 1272-ben a nemzetségnek ítélték oda, de az mindazonáltal mégsem került a nemzetség kezébe, mert IV. László király még abban az évben újból megerősítette Erzsébet királyné kegyuri jogát. (Fejér: V. 1. 39.)
A XIII. század második felében a prépostság számos új birtokot nyert adományul. Tesmag falut, az egykori kir. erdőcsőszök területét (Fejér: V. 1. 199.), 1272-ben V. István király adományozta a prépostságnak; Pecsenicz, Alsó-Almás, Alsó-Palojta helységeket, Lipócz és Olvár pusztákat 1272-ben Lőrincz prépost nyerte adományul V. István királytól a királyné közbenjárására. A prépost ez alkalommal még azt a földet is nyerte, a melyen a királyi erdőcsőszök laktak; majd utóbb a sághi és a palojtai vámot nyerte adományul, melyet 1343-ban Erzsébet királyné is megerősített. A Hunt-Pázmán nembeli Mohud fia, István 1288-ban két eke földet adományozott Parassa (Pousa, Prosa) helységben a monostornak. A már említetten kivűl, a XIII. században a prépostság Ság, (1265) Egeg, Doba helységeket, továbbá Dalmad (1265), Iva (1265. eredetileg honti várföld a Zagyva mentén, Külső-Szolnok vármegyében), Hatzó (Hasságh 1265.), Huznócz, Nádas és Gén (Gény), Slatha (a Kürtös folyó mellett) földeket, valamint a nyéki föld felét birta. Ezenkivül birtokos volt a Tobold szigeten is.
A IV. László uralkodása alatt támadt belzavarok közepett a prépostság birtokai gyakori pusztításoknak voltak kitéve. E tekintetben épen az alapító utódai jártak elől, III. Endre trónfoglalása után azonban a helyzet némileg megváltozott. Moth (Both) fia, Benedek, 1291-ben az esztergomi Szent-Lőrincz-templom temetője előtt fekvő palotáját és az ahhoz tartozó földeket adta a monostornak temetkezési helyért. 1292-ben Herencsei István fiai Olivér és Loránt, továbbá Ochusz fia Tamás, a Tismog nevű birtokot adományozták a prépostságnak, melynek templomába temetkezni óhajtottak. Lampert mester pedig 1298-ban a tőle okozott károk fejében Olvár pusztát adta a monostornak kárpótlásul. (Fejér: V. 1. 92–3. III–VI. 2. 159. Knauz: II. 285.) A sághi konvent hiteles helyi működéséről első izben a XIII. század végéről (1295) vannak adataink.
Az Anjouk és a Hunyadiak korában is számos újabb kiváltságokat nyert a sághi prépostság. I. Lajos király 1357-ben kelt kiváltságlevelével, a prépostság népeit és jobbágyait a prépost kizárólagos bírói hatósága alá rendelte. Zsigmond király pedig 1405-ben vásárszabadalmakat és 1407-ben pallosjogot adományozott. A vásárszabadalmakat 1489-ben Hunyadi Mátyás király újakkal bővítette, sőt a prépostság birtokain, úgymint Palojtán, Szent-Mártonban és Egegen, szintén megengedte az országos vásár tartását. Hunyadi János kormányzó 1446-ban vámszedési engedélyt adott a prépostságnak Sághon, mely kiváltságot 1473-ban Mátyás király is megerősítette. A XIV. és XV. századokban azonban a prépostság nem volt ment a támadásoktól sem. Az Árpádház kihaltát követő belzavarokban, a mikor a Róbert Károly király érdekében közbenjáró Gentilis pápai követ, a Felvidék hatalmas kényurát, Csák Mátyust 1311-ben egyházi átok alá vetette, hívei boszújokat az esztergomi érseki és más egyházi birtokokon töltötték ki. Ez alkalommal Vörös Bede felgyujtotta Ságh helységet is, melynek lakosai a rémülettől szétfutottak. (Pór Antal: Tamás mester esztergomi 300érsek.) Közel másfélszázaddal utóbb ismét súlyos megpróbáltatások érték a prépostságot. 1444-ben Gyarmati Balassa Balázs fiai István, György és Zsigmond, felhasználván a várnai csatavesztést követő általános fejetlenséget, megrohanták a sághi monostort, bevették, a helységet kirabolták, Bálint prépostot elűzték és a monostort erőddé alakították át. E támadás alkalmával Palojta is egyidőre a Balassák kezére került. Alig szerezték vissza a prémontreiek Sághot 1446-ban, Pál prépost alatt újabb támadásban volt részük.
Ebben az évben Lévai Cseh László és Füssi László magyar és cseh katonákkal megtámadván a prépostságot, kirabolták, s a miseruhákat, valamint a templomi edényeket is magukkal vitték. Csak Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt állott helyre a rend. A gyakori vihart látott épületek helyreállítása Fegyverneki Ferencz prépost (1510) nevéhez fűződik, kinek emlékét az ipolysági templom egyik tornyába falazott sírköve őrzi. A XVI. század elején Somi Józsa temesi főispán fia, Gáspár, a monostornak adományozta a budai Nagy Boldogasszony temetőjében épített Szent László kápolna kegy- és véduraságát, melyben 1521-ben Leó pápa is megerősítette. (Rupp J. Magyarorsz. Helyr. Tört. I. 1. 176–177.) Balics Lajos i. m. II. 2. 275.)
