Kálnaborfő.
Kálnaborfő.
Kálnaborfő, a Búr patak mellett fekvő magyar kisközség, 32 házzal és 270 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása Léva, távirója Bát, postája Csánk. 1275-ben említik először, a mikor IV. László király Márton fia Miklósnak, az elpusztult Bwry földet ajándékozván, a birtok egyik határául Borfői Mikus földjét jelölték meg. Ugyanezt a birtokot, Márton fia Miklósnak magvaszakadtával, I. Lajos király, 1373-ban, Burfeui Jánosnak hagyományozta. Borfő községről és a Borfői-családról még korábbi, 1342-ből való adatot is találunk, a midőn Moroncsuk mester, honti főispán és a vármegye négy szolgabirája bizonyítják, hogy Borfői Lőrincz fiai: István, Mihály és Jakab, Borfőn levő részjószáguk birtoklásától Borfői Tegzes István fiait: Tamást, Bakát, Michket és Zomort eltiltották. 1348-ban az esztergomi káptalan tanuskodik arról, hogy Borfői Lőrincz és fiai, István és Jakab, a Borfői István fia Michk megöletéséért, büntetésül 22 márkát lefizetnek és Borfeuban levő birtokrészüket örök időre átruházzák a Michk testvéreire. A sági konvent bizonysága szerint, 1359-ben, Terjéni Mathk, a Morfői Lőrincz fiának: Istvánnak özvegye, az őt illető részről sógorai: Mihály és Miklós javára lemond. Kálnay Ferencz és testvérei 1506-ban nyernek Ulászló királytól adományt Borfőre, a melyet ettől fogva Kálnaborfőnek neveznek. A mult század elején a Körmendy, Baross, majd a báró Bakonyi családok voltak a földesurai. Jelenleg özv. Mailáth Lászlóné, sz. br. Bakonyi Mária birtoka. A faluban csinos, régi kastély van, melyet a Baross család építtetett. A község nevezetességei azok a sziklába vájt barlangok, melyek határában sűrűn láthatók. Van itt nagyobb kőbánya is. A község róm. kath. templomát 1760-ban építették. Kálnaborfőhöz tartoznak a Hajlós- és Kőhatár-majorok.
