Felsődacsólam.
Felsődacsólam.
Felsődacsólam, tót kisközség, a Lihovecz patak mellett, 96 házzal és 578 túlnyomóan ág. ev. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Korponán, postája Szuhányban van. A Dobák család ősi birtoka volt, a melyet IV. Béla király, 1243-ban adományozott a nyitramegyei Chinoránért cserébe. E család osztozkodása alkalmával, 1337-ben, Demeter fiai, a Dacsó család ősei, nyerték osztályrészül. E családtól vette nevét a falu, a mely a mult századig uralta a Dacsókat. A község ág. h. ev. templomának hajója a XII., a szentélye pedig a XV. században épült. Az egyházközség iratai között van egy 1516-ból való oklevélnek a másolata, melyben Franciscus Balassa de Gyarmat, Nógrád vármegye főispánja, a dacsólami Szent Miklós püspökről elnevezett egyháznak biztosítja a kürtösi folyóban (in fluvio Krtis) levő malom haszonélvezetét. Ez okirat tanúsága szerint az egyháznak akkor két papja volt és a malom dolgában mind a kettő kérvényezett Balassa Ferencznél. Megemlítendő még egy 1637-ből származott kimutatás is, a melyet Lányi Gergely superintendens készített és a mely kimutatás a templomhoz tartozó földekre vonatkozik. 1608-ban már ág. h. ev. papja is volt. A vallásharczok korában a szomszéd Szénavár katholikus hivei a dacsólami evangélikus templomot fegyveres erővel elfoglalták, mely alkalommal az ellenszegülő egyik dacsólami lakost, a Kukucska család tagját, is megölték. Templomukat a dacsólamiak csak 1681-ben kapták vissza. Ezt a történelmi műbecsű templomot 1905-ben a község stílszerűen restauráltatta. A templom kincsei között van egy aranyozott urvacsorakehely és egy szépmívű borkancsó, 1732-ből. a XVIII. század elején a Majthényi családot találjuk birtokban. A mult század elején a Dacsó, Beniczky, Horváth, Tihanyi és Buócz családok voltak itt földesurak. Jelenleg nincs nagyobb birtokosa. A lakosok fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A faluhoz több malom is tartozik. 1753-ben a község nagy részét tűz hamvasztotta el, 1873-ban pedig a kolera tizedelte meg a lakosságot.
