Bél.
Bél.
Bél, magyar kisközség az Ipoly mentén, 73 házzal és 549 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal; vasúti megálló helyben; táviróállomása és postája Ipolypásztó. Okleveles említését 1290-ben találjuk, a mikor Possessio Beel néven szerepel. 1696-ban Rudnay Judité volt. A XVIII. században a Lipthay, Dvonokovits és a Madocsányi családoknak volt birtoka. A mult század hatvanas évéig Szentivány Péter, 1871-ig Majthényi Ágost, 1889-ig Rakovszky Aladár volt a községben birtokos; újabban Bossányi Péter, Ocker Ferencz, Tergina Béla, Simonyi Ilona, Rakovszky Béla és Szabadhegyi Géza a birtokosok. Csinos kastély is van a falúban, a melyet a Bossányi család építtetett. A község két temploma közül a róm. kath. 1714-ben épült Rudnay Zsófia adományából; az ev. ref. templomot Lipót császár idejében építették. 1821-ben az egész község leégett.
