Bát.
30Bát.
Bát, régi német neve Frauenmarkt, tót-magyar kisközség, 281 házzal és 1432 r. kath. és ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása Léva, posta és táviró helyben. Járási és körjegyzőségi székhely. Hajdan német bányaváros volt, királyi pénzverővel és várszerü erődítésekkel. Legrégibb multjának történetét csak a hagyomány világítja meg; Bél Mátyás a falú eredetét Salamon király legerősebb bajnokának, Bátor Oposnak a nevével hozza kapcsolatba; ez azonban alighanem csak legenda. Az oklevelek a XIV. század kezdetétől foglalkoznak Báttal. 1320-ban Róbert Károly király az esztergomi érsekségnek adományozta. A XV. század derekán Lévai Cseh László, a ki 1442-ben Rozgonyi Simon egri püspök társaságában Selmeczbányát, majd pedig 1444-ben saját kezére a sági prépostságot kifosztotta, Bátot is megszállotta és a maga számára foglalta le. A Lévai Cseh család 1543-ban kihalván, 1560-ban a Dobó család lépett örökébe; majd az utolsó Dobó leány férje-é, Kolonics Szigfridé lett, a ki azonban e birtokát elprédálta és így 1625-ben Bát ismét gazdát cserélt. A kamarától akkor Csáky László szerezte meg. A Kolonics-örökösök soká pörösködtek az új birtokossal, de hiába támogatta őket az 1655. évi országgyűlés, az uradalom mégis a Csáky Lászlóé maradt. A későbbi Csákyak azonban szintén adósságokba merültek és annyi kölcsönt vettek fel herczeg Esterházy Pál nádortól és másoktól, hogy a nádor, 1675-ben, szükségesnek látta beavatkozni a tékozlásba és a honti alispán előtt tiltakozott az ellen, hogy a Csákyak a lévai uradalmat több adóssággal terheljék s bárki újabb kölcsönt adjon arra. A Rákóczy-féle fölkelés idején herczeg Esterházy Pál, a 17.000 forintnyi nádori járandósága fejében, magának adatta a báti birtokot. Igy jutott Bát az Esterházy-hitbizomány kötelékébe, melyben a mult századig meg is maradt, mígnem az Esterházyak költekezése a hitbizomány nagyobb részét idegen kezekbe juttatta. A báti birtokot a Schoeller lovagok szerezték meg, a kiknek jelenleg is nagyobb területük van itt. Bát nagyközség régisége mellett tanúskodik temploma, melynek építési idejét a Batthyány-féle vizitáczió 1070-re teszi; az ősi templom azonban nagy átalakításon ment át, mert mostani építési modora XV. századbeli. Ennek a templomnak sok viszontagságban volt része, mind a vallási harczok idején, mind pedig a török hódoltság korában. I. Rákóczy György, 1645. évi hadjárata alkalmával Báton is megfordult és elfoglalta a templomot; két évvel később azonban, III. Ferdinánd király visszaadatta azt a régi híveknek. 1663-ban azonban a török hadak, melyek Bátot is megszállták, a templomot is földúlták. A Thököly-féle fölkelés idején az evanglikusok foglalták el és maga Thököly hozott ide Egyházmarótról evangélikus papot; de 1683. végén a katholikus hívek, német katonák segítségével, visszavették ősi templomukat. A kurucz háboruk alatt a lutheránusok ujra hatalmukba kerítették és a szécsényi konvent, 1705-ben oda is itélte a lutheránusoknak a vitás templomot, a mely 1781-ig maradt birtokukban, mígnem II. József türelmi rendeletére a katholikusok visszanyerték. A lutheránusok akkor külön templomot építettek maguknak, ez azonban a mult század második felében hasznavehetetlenné vált és így 1873-ban új templomot kellett emelniök, mely díszére válik az egyháznak. 1598-, 1609-, 1610-, 1621- és 1714-ben itt tartotta a vármegye közgyüléseit.
