Alsópalojta.
Alsópalojta.
Alsópalojta, a Réka patak mellett fekvő tót kisközség 122 házzal és 556 róm. kath. vallású lakossal; postája helyben van, vasúti és táviró állomása Balassagyarmaton. A Tardos nemzetség ősi birtoka volt már a tatárjárást megelőző időkben. Okleveles említésére 1243-ban akadunk, a mikor Palota névvel a honti vár tartozéka volt. 1244-ben Palahta alakban emlékezik meg róla egy oklevél, melylyel a Tardos nemzetségbeli Pósa fiai, Tardos és Sándor, ősi birtokukat eladták Roland sági prépostnak. A XIII. század végén is a sági prépost birtokaként említik a följegyzések. A XIV. században a Dobák nemzetségnek is itt volt része, majd pedig, a nemzetésg osztozkodása alkalmával, 1337-ben, Luka fiai, a Luka család ősei, kapták osztályban. 1439-ben az egész birtokok a sági prépostság tulajdonának vallják az oklevelek. 1465-ben Mátyás király, Márton napjára, vásárszabadalmat adott a falunak, melyet e réven Vásáros-Palojtának is neveztek. A török hódoltság korában, a sági prépostság többi javaival együtt, ez a birtok is török hatalom alá került és 1685-ig uralta a félholdat. I. Lipót király akkor a jezsuitáknak adta, a kik csaknem egy évszázadig maradtak benne. Mária Terézia királynő az 1776-ban alapított rozsnyói püspökséget gazdagította e birtokkal, a mely azután a rozsnyói főkáptalané lett. 1646-ban itt tartotta a vármegye közgyűlését. A község körjegyzői székhely; határában savanyúvíz-forrás és kőbánya van. Temploma a sági prépostok korából való, építési éve azonban pontosan meg nem állapítható; a parochia anyakönyveit 1689 óta őrzik. Alsópalojta községhez tartozik a Káptalani puszta.
