A vármegye tevékenysége.
A vármegye tevékenysége.
A vármegyék helyi önkormányzati működésében a XVIII-ik században legjobban a vármegyék közgazdasági tevékenysége domborodik ki. Nesselroda főhadibiztos 1729-ben azt jelentette az adókivető bizottságnak, hogy „Heves vármegye és Külső-Szolnok vármegyék portáit hattal emelhetik, mert jó és kiterjedt „határa, sok a szőleje, híres bort termel, nagy a baromtenyésztése; lakóhelyeinek száma és népessége szaporodik. Eger városán ellenben könnyíteni kell, mert jövedelme csak borából van és 1724-ben lakosai nagy számára való tekintettel túlságosan emelték adóját.” Az 1711-ik évtől rohamosan szaporodtak az egész országban a birtokadományozások és birtokvételek. Nagy birtokosa volt Heves vármegyének Orczy Lőrincz, ki összevásárolta a kincstári birtokokat, tömeges volt a nemesítés; a nemesek folytonos számának emelkedése a kincstár megkárosítását jelentette. Ezért a király megsokalja a nemesítések tömegét és 1720-ban már csak ilyen megjegyzéssel fogadja el az ajánlásokat „még ez egyszer placet.” A nemesítésnek másrészt nagy jelentősége volt; az ország kultúráját előmozdította és a magyarság eszméjét megszilárdította. Ugyanis akkor minden jog, szabadság, birtok a kiváltsághoz volt kötve és csak a nemesség ragaszkodott igazán a magyar földhöz, csak az lelkesedett igazán a magyar alkotmányért. A király 1723-ban elrendelte a nemesség összeírását a nemesi diplomák alapján. Ez évben Heves vármegyében, Gyöngyösön, a nemesek száma 160-ra ment, legtöbben voltak még Szenterzsébeten, Besenyőn, Bócson, Leleszen, Hatvanban, Csépán, Várkonyban és Túron. Ványára ez időben telepedett mintegy 100 nemes. A Tiszavidéken vannak még nagyobb nemesi telepítések, Szentivánon és Törökszentmiklóson; továbbá a Tisza mentén Erken, Verpeléten. Mivel ezek között itt a puszta nemesi földeket kiosztották, azért „conventionatus”-oknak nevezték őket.8)
8) U. o. IV. 178.
Nagy gondot fordítottak a jobbágyságra és cselédségre. A vármegye 1719 ápr. 18-i gyűlésén szabályozta a cselédügyet, akkor Szent György napját mondta ki szerződési időnek; az újév első napját beállás napjául Heves vármegye csak később rendelte el, így találjuk már 1741-ben. 1719-ben megállapították a cselédség fizetését is, de ezt szintén 1723-ban módosították. Öregbéresnek fizetése legyen 10 magyar forint, ruházata: szűr, abadolmány, nadrág, 2 pár saru, egy fejelés, vagy 9 cserzett bocskor, egy pár bőrkapcza, fekete süveg, kétpár fehérruha, két kila búzavetés. Tartására, ha nincs a gazda ételén, 12 pozsonyi kiló kenyérnek valót, egy süldőt, 30 font sót, egy mérő lencsét, borsót, kila árpát, kila kölest rendeltek. Második béres fizetése 8 forint és ruházata, élelme, mint az öreg béresé. Vinczellérnek 6 forint, posztóruha, dolmány, nadrág, két esztendőre mente a fizetése. Juhásznak fél ruha-illeték, a nyári és téli ellátásért két-két bárány, vasárnapi tej, kocsisnak évi 10 forint, ruházat, posztóból két évre egy mente, két pár csizma, felsőruha, élelmezés járt. A bérszabály betartására mindenki bírság terhe alatt volt kötelezve.
A vármegye az iparosok czéhrendszerével szemben a közönség érdekeit megvédelmezte az árszabások, limitatóik közzétételével. Heves vármegye az 1659:71. t.-czikk alapján 12 forint bírság terhe alatt a kettős vármegyére 1722-i közgyűlésén állapított meg új árszabályzatot.10) Ebben az időben már mintegy 20 czéhbeli ipar volt Egerben és Gyöngyösön. A czéhekbe csak kath. vallásúak voltak felvehetők, felvételük előtt a tagok gyónni tartoztak. – A közlekedés könnyítésére hídakat építenek. 1716-ban rendelte el Hevesvármegye a halászi, atkári, debrői, dalpüspöki, sárréti, kígyósi, szalóki, nagyúti, laksói, bodi hídak kiépítését közmunkákkal. A szolnoki tiszai hídat egészen kijavították.11)
10) Vármegyei jegyzőkönyvből többször közli Szederkényi i. m. IV. 143–149. i. m. IV. 184–185.
11) Szederkényi i. m. IV. 183.
