Telepítések.
Telepítések.
Heves vármegye területének betelepítési kérdése legelőször az 1688. márczius 9-én Losonczon tartott vármegyei közgyűlésen foglalkoztatta a rendeket. Arról panaszkodtak, hogy Heves vármegye lakosságának jó része a török időkben, majd az ostrom előtt elrendelt „blokád” következtében messze vándorolt. A nép a katonaság zaklatásai elől falustól a hegyekbe, erdők közé menekült, ott gyökerekkel, fák magvával, elhullott állatok húsával tengeti életét. Ezeket szólítja fel a vármegye visszatelepülésre és nekik egy időre mindenféle czenzustól mentséget ígér.
A nép azonban csak lassan tért vissza lakóhelyére. Tartott a vármegyét megszállott idegen katonaságtól, az aldunai táborba vonuló seregek zsarolásától 556és Tököly kóborló, portyázó csapatai is veszélyeztették a közbiztonságot. Az 1688. szept. 9-én Gyöngyösön tartott tisztújító széken szomorúan jellemzi a vármegye néptelen voltát az a határozat, hogy oly kevés a vármegye népessége, a községek száma, hogy a régi négy szolgabíró helyett kettő is elvégezheti a szolgabírói teendőket. 1689-ben is még két szolgabírót választottak.
A vármegye területén legelőször Eger városa népesedett be. Eger várát a kormány, mint az összes végvárakat, visszavétele után kincstári birtoknak tekintette. Már 1687 deczember 20-án Fischer Mihály kamarai biztos felszólította a vármegyei népességét, hogy a ki Eger városában letelepedni és házat venni akar, az az egri harminczadosnál jelentkezzék. Az országos levéltárban levő pozsonyi kamarai számadások között találunk olyan jegyzéket, mely azt bizonyítja, hogy a felhívásnak sikere volt. Többen pénzért vásároltak itt házakat, egyesek „gratis” kaptak, – mások hadi érdemeikre hivatkozva, ajándékba kérték az egri házakat és szőlőket. Eger város 1688 április 15-én kelt összeírásában a házakat utczánként, számozva találjuk felsorolva.
Nováky „Memoria dignitatum”-ában megemlíti,1) hogy „1688 márczius 25-én Fischer Mihály szepesi kamarai biztos Fenesy György püspök jelenlétében kijelölte a várban a püspöknek a székházát, melyben ezelőtt a török basa lakott, és a városban is adott neki egy házat, melyben Ibrahim pasa tartózkodott. A káptalan számára a régi káptalanszerben a vár alatt, az éjszaki részen Illyefalvi István nagyprépostnak és Dorics káptalani kiküldöttnek 16 házat adott át a hozzátartozandóságokkal, ezenkívül egyes szőlőket, réteket, szántóföldeket. Kaptak a Káptalan-utczában egy moscheát addig, míg Szent János apostol és evangelista kathedralis temploma a várban újra felépült. A városban levő Sz. Mihály templomot parochiális egyháznak jelölték ki és parochusa Nagy János lett.”
1) Adatok IV. 231.
Kétségtelen dolog, hogy az első betelepülők között voltak Eger városában a papok és szerzetesek. Kollonicsnak és a bécsi udvarnak politikája és mindenekelőtt a kath. vallás restitúcziója volt. Az 1692-ben tartott házösszeírás szerint volt már a városban a jezsuitáknak 6, a ferenczrendieknek 6, a minoritáknak 3, a szervitáknak 5 háza, a püspöki, káptalani és plebániai házakon kívül. Ezek a szerzetesrendek és a papság a városban levő 9 moscheát alakították át templomokká. Az 1692-i összeírás szerint Eger utczái a következők: Vizi-utcza (Wascher Hellergasse), Török-utcza (Türkengasse), Schossberggasse, Felnémet-utcza, Rácz-utcza, Hosszú-utcza, Belvárosi magyar piacz, Kaisergasse, (Portörő-malom-utcza), Kis-utcza.2) Volt négy kapu: almagyari, felnémeti, rácz és hatvani kapu. Az 1692-i összeírás szerint Egerben 412 lakott és 468 lakatlan ház volt.
2) Szederkényi i. m. IV. 8.
