Eger szabad királyi városi joga.
Eger szabad királyi városi joga.
Eger a felszabadulás után kincstári uralom alatt állott, erre vall a városnak 1692 augusztus 18-i felterjesztése a kamarához, hogy ne a kamarai biztos nevezze ki a város elüljáróságát; a bírót, a 4 tanácsost és a jegyzőt, hanem a polgárok őket szabadon választhassák. A város ez időben „szab. királyi városnak” nevezi 557magát irataiban, „Nos judex xenatores Liberal reg. Civitatis Agriensis.” E kérdés körül azután vita támadt a város és Heves vármegye, továbbá a város és Borsod vármegye és a püspök között. A város Fischer Mihály kamarai biztostól megigért kedvezményekre hivatkozott; 1690-ben márczius 18-án Brayner Kristóf hadi biztos is a vármegyével szemben a „neoacquisticus locus”-ra s ő felsége privilégiumára hivatkozott, de a privilégium, a szabad királyi városi jog semmiféle okleveles bizonyítékra nem támaszkodott. A vármegye sohasem ismerte el Eger város kiváltságát és állandóan követelte, hogy Eger városa is viselje a vármegyére kivetett adó hányadát és osztozzék a vármegyei adminisztráczió terhében. Heves vármegye példájára Borsod vármegye is követelésekkel állott elő, hogy a város vizentúli része hozzá tartozik, a vármegye adójának egy részét Eger vizentúli részére vetette ki. Fenesy egri püspök Eger városára szóló földesúri jogát szintén fenntartotta minden képzelt kiváltság ellenében.
Eger város sorsa 1694-ben dőlt el. I. Lipót elrendelte, hogy Eger városának magisztrátusai szünjenek meg élni ideiglenesen nyert kiváltságaikkal, miután az egri püspök és káptalan I. Ferdinánd király megerősítő és kiváltságos levelével igazolta Egervárosára fennálló birtokjogát, így a város a többi püspöki városok módjára kormányozandó. Erre 1695 január 4-én Kassán a város kiküldöttei és Fenesy püspök megállapították a városi jogviszonyokat. A város elhagyja a szabad kir. városi jog, czím és pecsét használatát.4) A püspök jelöli ki a magyar, német és unitus ráczokból a városi magisztrátust s annak tagjait a város közönsége szabadon választja. A püspöki birtokok, kanonoki, szerzetesi házak, városi épületek czenzusmentesek. A szőlők után tized, kilenczed jár, a piaczi helypénz két része a püspöké, a jus gladii-t a püspöki tisztek a város magisztrátusával gyakorolják, – főbenjáró itéletek s minden vitás ügy a püspökhöz fellebbezhetők és a végrendeleteket ő hagyja jóvá. – A püspökkel még pótegyezséget kötöttek, ezután a káptalannal is megegyeztek az Almagyar területre szóló birtokjogra és hetivásártartásra nézve. Így állott vissza Eger városában a püspöki földesúri jog, de a vár kincstári birtok maradt 1783-ig. A város új pecsétje „Sigillum Episcopalis Civitatis Agriensis” körirattal készült el.
4) Gorove: Eger város története. 216.
