A mezőgazdaságon és állattenyésztésen kívül Heves vármegyében nagyban mívelték a szőlőt. A Liber S. Joannis a bortermelő helyeket névszerint felsorolja. Eszerint a patai járásban a bortermő helyek ezek: Domoszló, Visonta, Saár, Tarján, Pata, Ecsed, Fancsal, Szücs, Nagy-Réde, Oroszi, Halász, Gyöngyös, Solymos, Püspöki, Karácsond, Tas, Atkár. A debrővölgyi, másként Mátramegye bortermő helyei régente ezek: Debrő, Verpelét, Bocs, Aranyos, Bátor, Szóláth, Bekölcze, Szajla, Szalók, Apcz, Lőrinczy, Jobbágy, Hasznos, Pásztó; majd később ezek közül több elpusztult, mert csak ezeket a helyeket találjuk felsorolva: Debrő, Verpelét, Bekölcze, Bocs, Pazmad, Kis Szóláth. A nagyprépostnak negyed járt az egri völgyben levő összes szőlőktől, így a nagyprépost járulékaiból megismerjük az egri völgy szőlőtermő helyeit. Ezek: Eger, Felnémet, Szőlőske, Tihamér, Nagytálya, Maklár, Bogacs, Zomolya és Felső Tárkány. Az egri székesegyház kanonokjainak és oltáros papjainak szőlőbirtokai nyomán megismerjük Eger vidékének ősi szőlőhegyeit és ezek részleges elnevezéseit. Ezek: Zynhgwan, Nagy Eghed, Kis Egedh, Egedallya, Zeglygeth, Iweghes, Meszeleő, Szelhegy, Rokamal, Nagyparlagh, Chyples, Zeölhegy lappája, Medves, Csordakút, Kocs, Varjas, Vadleveő, Labdas, Kecskehát, Magyarorkút, Faggias, Keöwesweölgy, Szurdokfű. Egy 1588-iki jegyzék felsorolja az egri káptalanhoz tartozó királyszéki pinczéket, számszerint 27-et. – Az 1577 deczimális összeírás külön sorolja fel az ötödöt fizető (quistal) hegyeket és a tizedet fizető hegyeket Egerben. Ebből Eger hegyeinek még több részletét ismerjük meg, mint a Liber S. Joannisból. Quintál-hegyek: Bechen, Baynokfő, Nemeshegy, Kerekhegy, vagy Kövesvölgye, Cseplez, Szegligeth, Egedallya, Pongh, Labodás, Nedves, Rókamál, Szelhegy, Szingwán, Gordon, Iweges, Szent László, Csordakút. Tizedet fizető hegyek: Szánomtető, Vereskereszt, Farkashegy, Poosa, Pipishegy, Semike, Diák Maál, Kőmelléke, Gordon, Csordakút.