Eger vára Dobó idejében.
Eger vára Dobó idejében.
Eger vára, mint Magyarország többi várai, a török támadásával szemben teljesen magára maradt. Eger katonái saját erejükkel kényszerültek, megvédelmezni a várat. Dobó István és Mekchey István várnagyok, a kikre Oláh Miklós püspök és kanczellár az egri várat bízta, lázas tevékenységet fejtett ki. Az egri erősségről és a város nagyobb épületéről rajzbeli fogyatkozásaik mellett is sokban tájékoztatnak bennünket az Ortelius-féle 16.-századi képek. A vár terepviszonyait hű tárgyilagossággal írta le Tinódy Lantos Sebestyén, ki közvetetlen az ostrom után a helyszinén gyűjtötte össze adatait. Ő irja az egri viadalról szóló versezetében a vár fekvéséről, hogy
„Csodaszép helyen Egervára vagyon,
A völgyre fekszik egy hegyoromzaton,
Északra ellenben Királyszéki vagyon,
Napkeletre egy nagy magas hegy vagyon.”
A völgyre fekszik egy hegyoromzaton,
Északra ellenben Királyszéki vagyon,
Napkeletre egy nagy magas hegy vagyon.”
Tinódy verses előadását Ferdinánd király számára Sambucus németre fordította és Tinódy műve után haladnak az egri vár leírásában Istvánffy és mások. Az egri vár rekonstruálásán azóta sokat fáradoztak. Kandra Kabos a Bakocs-kódex és a Liber S. Joannis és az Ordinarius alapján világította meg a régi egri vár egyes részeit, – Balogh főhadnagy a vár földalatti üregeit kutatta át, Türk Frigyes az összes adatok nyomán az 1552-i egri várnak leirását adta.1)
1) Eger vára, 1906.
Az ő munkája nyomán látjuk, hogy az egri vár Dobó idejében belső és külső várból, a palánkokkal megerősített városból és néhány védőműből, toronyból állott. A vár bástyái 9–15 méter magasak voltak. Délre volt a Főkapu, nyugatra a Dobó bástya, éjszakra a Sándor-, Tömlöcz és a Földbástya, az éjszakkeleti sarkon a Bolyki-torony. A délkeleti sarkon emelkedett a Bebek-bástya. Ez nagyjában 501a vár körvonala. A déli oldalon nyíló külső kapun belépve, a várpiaczra jutunk. A várbeli épületek a bástyákhoz voltak építve s a fölöttük emelkedő bástyákra két oldalról lépcsők vezettek. A bástyákban boltozatos üregek voltak, ezek raktárul szolgáltak és az őrség is földalatti lakásokban lakott. A várpiaczon át az Ó-kapu nyílik, mely háromszoros kapu volt és boltozott kanyarulattal vezetett be a belső várba. Ma az Ókapu mellett három falba illesztett emléktábla hirdeti Perényi Péternek, Oláh Miklósnak és Telegdy Csanád püspöknek emlékezetét. Az Ó-kapun át a fellegvárba jutunk. A középen magas domb emelkedik, az egykori Szép bástya, melyet a XIV. században Rozgonyi Simon püspök emeltetett. A Szép bástya éjszaki része alatt még boltozott üreg van, a Sötétkapu. A Sötétkaput Dobó idejében a keleti részszel, a Sánczczal, felvonóhíd kötötte össze. A belső várban volt a hatalmas székesegyház két tornyával, melyet Perényi Péter a vár erődítése alkalmából ketté vágatott. A Sz. János egyházon kívül még két templom volt a várban, az Ó-kaputól balra a Sz. István királyról nevezett templom és a Sánczban Sz. Péter temploma. A Székesegyház előtt volt a tornyostetejű püspöki lak, a Tömlöczbástyánál a káptalan Társasháza. A Tömlöczbástyában voltak a börtönök. A Szépbástya tetején állott a várnagyi lak, a vártisztek és apródok házai. A Szép bástya déli oldala előtt elterülő térségen voltak a mesteremberek kisebb lakóházai, a Dobó-bástya alatti üregben a két kőre járó szárazmalom, a délkeleti bástyaüregben a sütőkemenczék. A kulcsárok, lovászok a Bolyki-torony alatt laktak, annak hatalmas boltozatú üregei szolgáltak istállókul, kocsiszínekül, szénaraktárokul. A kapuk felhúzóhídakkal voltak összekötve, fölöttük és az egyes bástyákon tornyok emelkedtek; ezek: a külső kapu felett levő torony, e mellett balról a Varkocs-torony, jobbról a Bebek bástyán a Dobó-torony, az Ó-kapu felett a Miklós-torony és végül az éjszakkeleti szögletbástyán a Bolyki-torony.
A vár földalatti építkezésiről a nép ajkán századokon át mesék keringtek, olyan vár alatti kazamatákról regéltek, melyek Szarvaskőig, sőt egész Diósgyőrig elvittek. Balogh János honvédfőhadnagy kutatásai után annyit tudunk, hogy az egész vár bámulatra méltó alagutakkal volt átszelve, melyek a városba vezettek, de ma már ez alagutak legnagyobb részt beomlottak, betömődtek. Nevezetes a várban az a kazamata, mely az éjszaki oldalról a keleti bástyáig húzódott, egymás fölötti nagy termekből állott és a székesegyház alá is benyúlt. Az egri vár délnyugati részén levő nagy mocsár, mely a melegvíz és a patak összeeresztéséből keletkezett, a várkapunak természetes védelmet nyujtott, – a többi helyen a várat víz nem folyta körül, a mint azt egy-két kép feltüntetni igyekszik Dobó idejéből.
Az erősség a belső és külső váron és azok védőtornyain kívül a palánkokkal védett városból állott. A városfalaknak nyomai a csatornázás alkalmával újabban is előtüntek. A város kerítése olyformán húzódott, hogy a kerítés az Almagyar-utcza fölött délnek haladt a Maklári (Sz. Mihály) kapuig, – innen nyugatra a mai nagypréposti lak mögött a parochiáig, a hol a Hatvani (Sz. János) kapu állott, ettől éjszakra a mai érseki palota kertje és a czisztercziek háza mögött a Tündérparton a Rácztemplomig és innen a Rácz (Sz. Miklós) kapuig, ettől a kaputól keletre a mai Czifra (Károly) kapuig, a honnét felkanyarodott a Csurgó partra és a vár éjszakkeleti bástyájához csatlakozott.
