Kőkorszak.
Kőkorszak.
A leletek eloszlásából s azok számarányából arra következtethetünk, hogy a neolith-kori ember inkább lakott a Bakonyból a vármegye szívéig nyomuló domblánczolatok lejtőin és egyéb emelkedettebb helyeken, mint a mély síkföldön, mert amott a leletek sűrűbben bukkannak fel. Igy Szent-Márton község határában 35 vésőt, egy gyalut és 5 baltát, Koronczó homokbuczkás területén 41 vésőt, sok kést, 9 gyalut, 26 baltát és 1 fúrási kísérlettel ellátott tárgyat találtak 1874-ig, a többi dombmelléki község: Ravaszd, Écs, Nyul, Nagy- és Kis-Baráth, Csanak és Fel-Pécz mindegyike 7–10, esetleg 10–15 darabbal, a síkföldi falvak ellenben ritkán vannak 1–2 darabnál többel képviselve.
A másfél száznál több darabból álló győrmegyei kőkorszaki emlékek négy csoportra oszthatók. Az egyikbe tartoznak a csiszolatlan, nagyobb kőmagvakról, tűzkövekről, jaspisquarczokról lepattogtatott tárgyak: kések, nyílcsúcsok és parittyakövek, melyeket korábban a paleolith kőkorszakba osztottak (obsidián-eszközök itt nem fordulnak elő). A másodikba a faragott szarvasagancsokból készült csonttőrök, csontkanalak és nyéllyukkal ellátott kalapácsok. A harmadikba a félig-meddig vagy teljesen kidolgozott, csiszolt kőtárgyak: vésők, símítók (csiszolók), balták, fejszék, csákányok és buzogányok, a nép elnevezése szerint lapos és lánczos mennykövek. A negyedikbe az agyagtárgyak: edények, orsók és nyakgyöngyök.
Leggyakoriabbak közöttük a téglalap- vagy négyzetidomú vésők és az egyenszárú háromszöghöz hasonló ékek; a vésők ismét vagy laposak és aránylagosan elég szélesek, vagy keskenyek és elég vastagok, az utóbbi esetben felső felük gyakran domborúan ívelt. A vésők és ékek egyik vége rendesen tompa fokban, a másik egyenes vagy gyengén. kifelé görbülő élben végződik; a fok és él azután ugyanazon síkban fekszik, igen ritkán keresztezik egymást, mint azt az egyetlen csanaki példánynál láthatni. A szerecsenyi tárgy szintén fölemlítésre méltó, mert mindkét vége egymást keresztező élben végződik. Nagyságuk 4–19.4 cm. között ingadozik.
Győr-vármegyei sírleletek, a császárii ásatásokból. Bronzkorszak, avar sírok.
Császárii sírleletek. I., II. Avarkor. III. Bastarnok nép fegyverei. IV., V., VI. Sarmata korszak.
Római leletek Pannonhalma vidékén.
I. Csüngő bronzékszerek. – II. Bélyeges téglák.
Győr-vármegyei sírleletek a régibb középkorból.
Avarkori arany-, ezüst-, bronz-, gyöngy-, csont-díszek.
Anyaguk többnyire kemény kovapala, ritkán szerpentin- vagy csillámpala, olyan kőzetek, melyek e vármegyében sehol sem fordulnak elő, de azért az itt lakók maguk is foglalkoztak a nyers anyag földolgozásával, a mit a félig-meddig kikészített győri és árpási vésők, csiszoló és simító eszközök s a más, vagy törött tárgyakból átalakított eszközök bizonyítanak. A nyél lyukánál 255keresztben kettétörött nagybaráti csákány fölötte érdekes azért, mert azon megkezdett fúrás látható. Az átfúrt kőemlékek néhány darabja, a békés foglalkozást mutató vésők elég ritkák, míg az átfúrt harczi szerek: fejszék, csákányok, balták és gömbölyű buzogányok már gyakoriabbak, kidolgozásuk, alakjuk is gondosabb. Különösen csinosak a balták, melyek között néha diszített példányok is vannak. Igy a győri múzeumban van két balta, a melyek keskenyebb oldallapjukon középen barázdával vannak ellátva; a barázda a nyéllyuktól az élig terjed. Még érdekesebb egy másik törött balta, mert ez nemcsak középen, hanem két szélén, az oldalél mellékén is, vele párhuzamosan futó barázdákkal van díszítve. Anyaguk többnyire szerpentin, de nem hiányzik a trachit, bazalt, homokkő, jáspisquarcz és kovakő-emlék sem.
Az újabb kőkorszak edényei közül a győri homokgödörben találtak egyszerű kicsi edényeket; az egyik kis pohárban 4 kova-parittyakövet is leltek. A mészbetét már előfordul rajtok, körös barázdákat díszítettek vele.
Az őskori emlékeknek egykori buzgó kutatója és gyűjtője, Ebenhöch Ferencz a következő négy kőkori sírt említi a vármegyéből. Az egyik a koronczói határban fekvő és őskori emlékeiről híressé vált Babotán fordúlt elő, a hol a szélhordta homokdombban a kőkorszakot jellemző ülő csontváz volt, fejjel éjszakkelet felé fordulva, bal vállán 12 cm. magas durva művű agyagcsupor feküdt. Egy másik hasonló csontváz a szemerei Kutyor nevezetű szőlőhegyből került elő, kettős bögrével együtt; a bögrének egyik fele összetörött. A halottégetésnek egyik példája a koronczói tetűdombi sírhalomból, a másik ugyancsak Koronczón, a Lippay-féle tagbirtokon került elő; az előbbi helyen két csészealakú fekete agyagmerőkét, az utóbbi helyen az égett csontokat magába foglaló edényt találtak az ezt lefödő, kerek csillámpalakővel együtt; az edény megsemmisült. A győri határban is találtak, a Rábának ujonnan ásott medrében, őskori koponyatöredéket, teljesen ép falcsontot, a mely egészen meg van kövesedve; mellette csontkalapács feküdt.
