Bronzkorszak.
Bronzkorszak.
A kőemlékeket és vörösrézből készült tárgyakat később a bronzanyag váltotta föl. A bronzkulturát jellemző emlékekben e vármegye, mint általában majdnem az egész Dunántúl, nem gazdag. A győrmegyei bronztárgyak többnyire szórványos darabok. Igy Győr város területén szórványosan találtak füles tokosvésőt, dárdát és három darab nyílcsúcsot; közülök kettő tokos, egy tüskésszárú; mind bajuszos. Az egyik őskori bronz nyílcsúcs Győrött, az avarkori sírmező egyik sírjában fordult elő. Győr közelében, Likócs pusztán, az 1–2 méter vastag futóhomokkal borított humusz alatt, a homokban két edényfészekre és bennök sok érdekes edényre bukkantak, melyeket, sajnos, nagyobbára össze is törtek. A két fészekben több, kétfülű ibrik, több csinos csészeféle, tölcséres szájú füles korsó, hasas edény, urna, bronz-tőr és törött, belül üres bronz-gyöngy volt. Innen, de más két helyről van még a benczés múzeumban egy óriási urna, oldalán több kis füllel ellátva és nagy, lepényidomú, dudoros fogantyuval ellátott és ujjak hegyének benyomataival díszített törött födő.
A Győrrel határos Csanak község területén két csontvázas sírt találtak a bronzkorszakból, melyekben két darab csinos edény (egyik törött), két drb bronz-nyakperecz, két drb tekercses bronzhuzal (fibula-féle töredék) és két drb bronz-kartekercs fordult elő; a nyakpereczek végei ívesen visszahajlanak; 256a kartekercsek egyike 9 1/2-szer, a másik 12 1/2-szer csavarodik tengelye körül és végeik, a korszak divatjától eltérőleg, nem tekercsben végződnek, hanem egészen egyenesek. Dísz nincs rajtuk. Odább, a domblánczolatoktól határolt völgyben fekvő Tényő község területéről boldogult Ebenhöch Ferencz kanonok bronz-kardtöredéket és szép szárnyas vésőt szerzett. Gyirmóton bronzkés fordult elő. Koronczó a bronzkorszaknak is legnevezetesebb lelőhelye e vármegyében. Találtak itt több típust képviselő edényeket, szárnyas és füles tokosvésőket, a földmívelés mellett tanúskodó egyenes és félkörösen hajlott pengéjű sarlókat, bronzkést és buzogányt, a melynek a középen négy nagyobb és alul-fölül 4–4 kisebb dudora van; továbbá a csanakihoz hasonló nyakpereczet, bajuszos nyílcsúcsot, dárdát, árt, tűt és halászhorgot. Koronczóról került ki végre a vármegye legszebb, teljesen ép bronzkardja, melynek markolata is bronzból van és gombos korongban végződik. A bronzkorszaki kard Dunántúl nagyon ritka. A kard kétélű, liliomlevélhez hasonló; a pengén középen végigvonuló gerincz alig emelkedik ki; díszítés nincs rajta. Legszebb része kissé lapított hengeres bronzmarkolata; mindenekelőtt föltűnik rajta a három, fölületükön sávozott gyűrűdísz, a melyek egyenlő távolságokban vannak egymástól; a bordák közei, valamint a végét bezáró gombos korongnak két oldalfelülete, azután a korszak jellemző motivumaival: egymásba átmenő barázdás tekercsdíszszel, középponti körök és félkörökkel, apró gödröcskék és rövid finom vonalkák sorozatából váltakozva álló körvonalakkal vannak díszítve. E kiváló gonddal, ponczolással kidolgozott markolat két oldalnyújtványa azután elől átöleli a penge tövét, a melyre két szeggel erősítették reá. Találták 4 méter mélységben, a Marczal folyó közelében. Hossza 59.2 cm., markolatáé 12.2 cm., a penge legnagyobb szélessége 3.7 cm.
A bronzkorszaki lakók ruhájukat gombostűkkel, később, a korszak végén, kapocscsal (fibulával) fűzték össze; a gombostűk feje majd gömb-, majd gombaidomú korong és kívül gyakran vonalbarázdákkal díszített. A gombfejűekből Koronczó nyújtott több példányt.
Az eléggé ritka kapocsra is idézhetünk egy példányt a vármegyéből, Tétről; maga az ékszer a rendes tűből áll, továbbá a négyhajlású sodronytekercsből és háti részből, a hol a tovább folytatódó bronzsodrony csupa 8-asokban hajlik és végén korongtekercsben végződik. A Nemzeti Múzeumban őrzik. 1862-ben a téti határban fekvő Szarkavárott az eke, tekercses kézvédőt szaggatott darabokra, máskor törött sarló és spirális bronzhuzalt, utóbb 1868-ban nádlevelű, a likócs-pusztaiakhoz hasonló tőrpengét találtak; díszítés, vagy a likócsi tőrökön látható 3–3 barázda, melyek a penge élével mennek párhuzamosan, nincs rajta. Más idomú, liliomlevélhez hasonló tőrpengét Bőny-Rétalapon találtak 1898-ban az ottani urnatemetőben; jelenleg Pannonhalmán látható.
Nagyon sok edény, urna és 3 drb korongtekercsben végződő bronztárgy van Csécsény-Fudról. Lakott hely volt Szemere is, a hol a Matkovics-féle birtokon 1847-ben, tűzhely körül állítólag 200 drb edénykét találtak. A behajtott pengeélű bronz dárdacsúcs Zsejke pusztáról, csontvázas sírból származik; másik két lándzsacsúcs egyenes és behajlott pengeéllel, Sövényházáról. Pannonhalmának Pázmánd felé lejtősödő keleti dombvidékén két ízben találtak bronzkorszaki emléket: óriási urnát és ép bronzsarlót; az előbbi Pannonhalmára, az utóbbi a győri gyűjteménybe került. Egyéb győrmegyei helyeken találtak Bácsán és Ravazdon buzogányt, a kapi határ Jen-dombján füles tokosvésőt, Rábaszentmiklóson, Árpáson, Abdán, a Szodfridt-féle pusztán és Ménfőn csuprokat, urnákat, Tényőn nagyon szép dárdacsúcsot és tokos vésőt, stb.
A fémtárgyaknál sokkal gyakoribbak itt az agyagedények, melyek nagyság és alak tekintetében nagyon változatosak. Vannak harangidomúak: ezek rendesen símák, ritkán bütykösek; vannak kettős csonkakúpalakúak, szintén egyszerűek, dísz nincs rajtok; a legtöbb edény azonban gömbölyded, hasas, köpüs vagy fölfelé kiszélesedő, tölcsérszerű szájjal; akad közöttük egyenes falazatú edény is; színük különféle; van szürkéssárga, sárga, barna és fekete; díszítéseik: bütykök, barázdák, melyek körösen, függélyesen vagy ferdén futnak és hálózatot is alkotnak. Gyakoriak rajtok a gödrök, gödröcskékből alkotott sorozatok, melyeket néha függélyesen menő gödrök szaggatnak meg. A csészéken nagyon gyakoriak az egyszerű vagy bordákkal határolt háromszögalakú bemélyedések, az úgynevezett farkasfogak, melyek néha egyes szélesebb barázdákon, 257azoknak egyik oldalán, egész körben futó sorozatot alkotnak, máskor meg néhány fogból álló dísz egészen elkülönűlten áll. Jelentkezik továbbá a kötéldísz és a zeg-zugosan menő szalagékítmény is. A díszítések mélyedései csonthamuból készült péppel voltak kitöltve.
