Győr visszafoglalása.
Győr visszafoglalása.
A győri török őrség egy része, mint említettük, családos emberekből állt, a kiknek családjaik Székesfehérvárott, Koppánban és Pécsett laktak. Pálffy értesült kémei útján, hogy családos katonák szabadságra mentek Győrből, családjuk látogatására; másrészt a várbeliek gondatlanságáról is tudomása volt. Az volt tehát a terve, hogy Győrt meglepetéssel visszafoglalja. Tervét közölte Schwarzenberg Adolffal s együtt hajtották végre azt az ismeretes, merész haditettet, melynek híre bejárta egész Európát. A két vezér 5000 főnyi sereggel nagy titokban érkezett Győr alá s márczius 28. és 29-ik közötti éjjelen a Fehérvári-kapu felőtt elhelyezkedtek. Kedvező volt rájuk nézve, hogy a gondatlan törökök még a felvonóhidat sem húzták fel éjtszaka idejére. Egy nagy petárdával belőtték a Fehérvári-kaput s hirtelen benyomultak a várba. A nagy robbanásra felriadt török őrség rémülten kapott fegyveréhez s rendetlen utczai harczot kezdett a benyomulókkal. Reggelre a török őrség nagy részét legyilkolták s Győr vára visszakerült a magyarok kezébe.
Győr vára nagy jelentőségét mutatja, hogy mind az elvesztését, mind a visszafoglalást különféle költemények s elbeszélések örökítették meg. A törökök khronogrammokban magasztalták, midőn Szinán pasa elfoglalta, a keresztények pedig ünnepelték a visszafoglalását. Több khronogrammot közöl Győr elfoglalásáról a török Evlia Cselebi. Mutatványul fordításban bemutatok itt kettőt: (Evlia Cselebi Sziáhátnámeszi I. 210.)
Győr várába ágyút lőtt Szinán pasa,
Ezért lett neki győzelem és diadal a foglya.
Ezért lett neki győzelem és diadal a foglya.
Másik:
Négy oszlopa összedűlvén, meghódolt s ez a tárikh:
A vitézség tüzén égett meg az ellenség, elvétetett Jánik,
357Győr visszafoglalásáról Németországban jelent meg számos munka, még egy latin eposz is. (Győr monografiája 61. l.)
Győr a visszafoglalás után csak lassan kezdett újra benépesedni. Az elmenekült győri polgárok nem találták elég biztos helynek városukat s csak két év mulva szállingóztak vissza. Az épületek Győrött majdnem mind düledező állapotban voltak.
Győr visszafoglalásával rövid időre a vármegye is felszabadult a török hódoltság alól, de a közbiztonság oly rossz állapotban volt, hogy az elpusztult falvakba nem igen mert visszatérni a nép. Hozzájárult még az is, hogy 1602-ben a székesfehérvári törökök újra kezdték a győr-szent-mártoni és sokorói járásokban az egyes falvak behódoltatását s ez a behódoltatás ismét kiterjedt a Rába és Duna folyóig. A törököket ebben a hódoltsági birtokukben megerősítette a zsitvatoroki béke is 1606-ban.
A hódoltsági falvak adója nem egyforma volt; igen sok függött e tekintetben a török földesuraktól. Nem soroljuk fel itt az egyes községek adózásait, melyektől a sérelmi jegyzőkönyv megemlékezik, csupán általánosságban említjük fel, hogy a sokféle czímen szedett pénzbeli járandóságakon kívül, a legkülönfélébb természetbeli adózások is megvoltak. Csak példakép említem fel, hogy némely község ajándék czímen tartozott adni meghatározott mennyiségű bort, a másik gyümölcsöt, borsót, lencsét, vajat, sajtot, mézet, eczetet, fát, szénát, búzát, árpát, zabot, lisztet, sőt arra is van példa, hogy kocsikast, kereket, kést, posztót követeltek a török urak az egyes falvaktól. Szóval, a mire csak szüksége lehetett a töröknek, mindent a hódoltsági népnek kellett előteremteni.
A török adók nem az egyes emberekre, hanem mindig az egész községre voltak kivetve s azok behajtására az egész községet egyetemlegesen kötelezték. Volt arra is példa, hogy ha a török szipáhit Székesfehérvárról, a szandsáksági székhelyről áthelyezték, az általa bírt községet egyszerűen bérbe adta. Így tett Téth szipáhíja, Názir bég, a ki Budán lakott s a községet hol zsidónak, hol rácznak adta bérbe. Hasonlókép tett Káptalan-Nyul török ura, a ki faluját 1619-ben, mivel Budára költözött, egy zsidónak adta bérbe.
Az adózásokon kívül tűrhetetlenné tette a falusi nép helyzetét a rablók garázdálkodása. Az 1642. évben felvett sérelmi jegyzőkönyvben temérdek a panasz minden egyes falu részéről a portyázó török és tatár csapatok rablásai miatt. A rabló csapatok megtámadták s elhurczolták a népet a mezei munkától és csak súlyos váltságdíj mellett bocsátották szabadon, máskor meg elrabolták igavonó állatjait. E folytonos rablások következtében leginkább elpusztult Győr vármegyének szent-mártoni járása, a melyet az idő óta neveztek el pusztai járásnak. A portyázó törökök többször átcsaptak a győri határba is, azért a rablók szemmeltartására Győr vármegye három helyen, ú. m. a mai Kiskút és a vasút között, azután Kis-Megyernél és a győr-csanaki Világoshegyen egy-egy erődítményt építtetett. De még ezek az erődítmények sem voltak elégségesek a száguldozó török portyázók megfékezésére, kik akárhányszor közvetetlenül Győr falai alól raboltak embereket és állatokat.
Győr vármegye keleti és déli része hódoltsági terület volt egész addig az időig, míg csak Székesfehérvár vissza nem került a magyarok kezére. Csak 1687-ben szabadult fel a vármegye teljesen a török uralom alól.
A török uralomnak nem maradt semmi emléke Győr vármegyében, hacsak emléknek nem nevezzük azoknak az elpusztult községeknek a neveit, melyekről a régi oklevelek s vármegyei jegyzőkönyvek szólnak.
