Tatárjárás.
Tatárjárás.
1242 február elején azonban a tatárok átjöttek a Dunántúlra is, feldúlták Pannonhalma vidékét, de a várat, melyet az öreg Uros apát hősileg védelmezett, nem tudták bevenni.
Míg Kadán, a mongolok vezére a menekülő királyt üldözte, addig az a csapat, mely Győr felé vonult, ép Pannonhalma alatt vette a mongol khán halálának hírét, mire a tatárok félbeszakították hadműveleteiket és visszasiettek Ázsiába. A Dunántúl ekként megmenekült a teljes elpusztítástól, de azért a tatárdúlás mély nyomokat hagyott maga után, miként ezt a pannonhalmi Benedek-rend tagjainak IV. Incze pápához intézett panaszos sorai is bizonyítják. (Pannonhalmi Benedek-r. Tört. II. 41.)
A tatárjárás alatt elpusztult helyek között említi IV. Béla király egy 1257. évi oklevele Irén (Yren) földjét, melyet Myka mester és rokonai bírtak, s a mely utóbb az örkényi határba olvadt. (Fehér Ipoly i. m. 537.) Második honalapító útjában IV. Béla király megfordult a vármegye területén is. Igy 1242 okt. 3-án Móriczhidán találjuk. (Fejér XI. 399.)
A közel másfél évig tartó tatárpusztítás alatt a jogbiztonság is megszűnt a vármegye területén. IV. Béla király az elharapódzott visszaélések és garázdálkodások megtorlása czéljából személyesen tartott ítélőszéket, melyen a bűnösöket sújtotta s mint a törvény legfőbb őre, igazságot osztogatott.
Ez útjában 1244 márcz. 21-én ellátogatott Győrbe is, harmadnapra rá a győr-csanaki »Királyszéken«, a Győrből Pápára vezető országút melletti kis dombon ítélőszéket tartott, a mely helyen később is nádori ítélőszékek, sőt vármegyei közgyűlések tartattak. 1253 okt. 3-án ismét Győrött találjuk a királyt (Fejér IV. 2. 172.), hova a következő évben (1254 okt. 2-án) is ellátogatott. IV. Béla e gyakori látogatásai nem maradtak hatás nélkül a város fejlődésére. IV. Béla éles szeme már korán felismerte Győr fontosságát a kereskedelem terén, s ezért ezt tőle telhetőleg előmozdítani igyekezett. 1255-ben szabályozta a vámdíjakat; s az ezekből folyó jövedelmet a maga számára tartotta fenn, miután megbízta Omodé győri püspököt, vizsgálja meg, vajjon a Bécs–Buda között cserekereskedést űző és Győrött megállapodó kalmárok nincsenek-e túlságos vámdíjtételekkel megterhelve? Megállapíttatta továbbá a vámfizetési szabályokat s azokat a bécsi kereskedő czéheknek is elküldötte. (Fehér Ipoly i. m. 495.)
A várföldek visszaszerzése már kevesebb szigorral folyt, mint a tatárjárás előtti korszakban. 1256-ban a kiküldött bírák között Favus pannonhalmi apát is szerepelt, de midőn a király és fia, István között kitört a harcz, a várbirtokok elidegenítése még nagyobb arányokat öltött. 1264. okt. 17-én IV. Béla 281király ismét Győrött tartózkodott; ekkor már javában dúlt a harcz, az apa és fia, az ifjabb király között, bár IV. Béla egyik régi híve és bizalmasa, a Pok nembeli Móricz tárnokmester szüntelen fáradozott az ellentétek kiegyenlítésén. Az apa és fia közötti küzdelem megosztotta ugyanazon nemzetség tagjait is. A Pok nembeli I. Miklóst, a későbbi erdélyi vajdát, István ifjabb király táborában találjuk, a ki ezzel későbbi emelkedésének alapját vetette meg.
