I. Endre király.
I. Endre király.
A pannonhalmi monostor számos lakója esett áldozatául a nép dühének. Míg az apát a hozzácsatlakozott szerzetesekkel az erdők rejtekeiben keresett menedéket, addig a monostor teljesen elpusztult. A nemzet többsége Árpád ivadékát, Endrét ismerte el urának, kinek ismét III. Henrikkel kellett megküzdenie.
Mivel a Lajta és a Rába közötti vidék hozzáférhetetlenné volt téve, a németek meg sem kísérlették, hogy arra rontsanak be. Henrik 1051-ben a Zala folyó és a Balaton mentén igyekezett elérni Székesfehérvárt, míg Gebehard regensburgi püspök az élelemszállító hajókkal Hainburgból Győrig jutott el. Henrik Székesfehérvár sikertelen ostroma után a Duna felé tartott, hogy Gebehard hajóiról élelmet szerezzen, mert a magyarok mindent elpusztítottak, vagy elhordtak előle. A folytonos menetelés miatt kifáradt seregét az éhség is gyötörte, ezért a győri útra fordult, melyen néhány év előtt, a ménfői győzelem után diadalmasan bevonult Székesfehérvárra. Gebehard püspök, a ki hónapokon keresztül mit sem hallott a német sereg sorsáról, de különben is ellenséges területen nem érezte magát biztonságban, mire a császár serege a Dunához ért, arra már Győrből visszafordult Regensburgba.
A hagyomány szerint Gebehard levelet írt a császárnak, melyben kérdést intézett hozzá seregének holléte felől. E levél a magyarok kezébe kerülvén, Miklós győri püspök azt válaszolta a császár helyett, siessen haza Regensburgba, mert ő is kénytelen visszatérni. Ezt a levelet egy győri vendég vitte el Gebehard püspöknek, a ki csakhamar hazavitorlázott. (Millenn. Tört. II. 54.)
Henrik seregének helyzete, attól kezdve, hogy a Vértes hegység erdős-völgyes vidékén át a Bakonyérnél a győri síkságra jutott, mindegyre komolyabbá vált. A magyarok és a bessenyők éjjel-nappal zaklatták a németeket. Henrik folytonos csatározások közepett érkezett a Rábczához, de mivel Abdánál a hidat a magyar hadak tartották megszállva, az abdai sánczok bevétele után folytathatta útját, mit kizárólag a vele levő burgundi, szász és lengyel csapatok elszántságának köszönhetett.
Seregének egy része mégis innen rekedt a Rábczán, mert a menekülő németek a hidat idő előtt felgyújtották s azok, a kik nem tudtak idejében átkelni, a magyarok kardjaitól vesztek el. (Pauler Gyula i. m. I. 129.)
Endrének, a még mindig fenyegető német támadásokkal szemben, vezérre volt szüksége, miért is behívta Lengyelországból testvérét, Bélát, kinek a vezéri pálczát és halála után a koronát szánta. Ám idővel Salamon nevű fia született, kinek a koronát biztosítani akarván, viszály támadt közötte és Béla herczeg között. Míg Béla herczeg Lengyelországban keresett segítséget, addig Endre a németekre bízta ügyét. A Tiszánál vívott csata után Béla herczeg nyugat felé tört s az ellenfelek utoljára a Rába és a Lajta között mérkőztek meg (1060), mely küzdelem I. Endre legyőzetésével ért véget.
I. Béla rövid ideig tartó uralkodása után a trón Salamonra szállott (1063). Béla fia, Géza herczeg, a ki nem akart újabb belviszályok okozója lenni, kitért Salamon útjából, de a király rosszlelkű tanácsosai mindenkép arra törekedtek, hogy Salamont a Béla fiai, Géza és László ellen ingereljék; Dezső kalocsai érsek, azelőtt győri püspök közbenjárására azonban 1064 január 20-án Győrött létrejött 278a béke a király és a herczegek között. (Horváth Mihály: Magyarorsz. Tört. I. 181. – Pauler Gyula i. m. I. 146.)
A béke nem tartott soká; 1074-ben a herczegek a mogyoródi csatában Salamon király hadát teljesen szétverték, Salamon, a míg Németországból segélyt remélhetett, az ország nyugati részén még hatalmában levő várait: Pozsonyt és Mosont igyekezett biztonságba helyezni, honnan gyakran intézett támadásokat a Rába vidékére. A Rába vidékén lakó bessenyők ekkor Gézához fordultak, a kit az egész ország elismert királyának, hogy Salamonnal megküzdhessenek. Salamon azonban 1075-ben a bessenyőknek Zoltán vezérlete alatt intézett támadását visszaverte, mely győzelem után tovább folytatta a nyugati határszéleken rablókalandjait.
E betörések éveken át tartottak, s csak Szent László király uralkodása alatt szűntek meg, midőn Salamon már ártalmatlanná volt téve.
