Rimely Mihály.
Rimely Mihály.
A főapáti szék 21 hónapig maradt üresen, mert a kormány kedvezőtlenül volt informálva a rend többségének irányzatáról, mely már az előbbi főapáttal szemben is Rimely Mihályt óhajtotta fejének. Mikor végül választásra került a sor, ismét Rimelyt jelölték első helyen, egyszersmind az országos reformtörekvések példájára itt is reformbizottságot alakítottak a fegyelmi, jogi, tudományos és gazdászati ügyek új szabályozása végett. A kormány erről értesülve, sokáig halasztotta a kinevezést, úgy hogy V. Ferdinánd az 1841. január 5-én elhalt főapát helyét csak a jelölés (szept. 22.) után egy évvel (1842 szept. 29.), Kopácsy prímás buzgó ajánlatára töltötte be. Rimely Mihály főapát (1842–65.) a kinevezés után még hét hónapig várt a beiktatással, melyre mintegy hatszáz vendég érkezett. A béke és szeretet nevében jött. Demokratikus korának megfelelően, megszüntette a külön apáti asztaltartást s együtt étkezett, imádkozott a konventtel. De felsőbb helyről intve, csakhamar kerülni kezdte a reform-pártolás látszatát s a bizottságok munkálatait pihenni hagyta. Igen lázas volt a közélet, végre kitört a forradalom, mely a rend növendékeit is zászlai alá toborozta; majd bekövetkezett az abszolutizmus. Mihály főapát óvatos, előzékeny modorával sok bajt elhárított. A tagosítás és földváltság többnyire békés egyességekkel jött létre. A főapátság birtoka 100.000 holdról 44.000-re fogyott le. A Guzmics halálával megüresedett bakonybéli apátságot Sárkány Miklós kapta meg (1845.), ki még Kossuthtal szemben is hatásosan védelmére kelt a kath. egyház jogainak. A tihanyi apát, Bresztyenszky Béla, kiváló mathematikai és geometriai művek szerzője, szép terveket készített és valósított meg Füred és Tihany javára. A főmonostor középponti jellege s nevelő hatása fokozódott az által, hogy a szabadságharcz után az összes növenlékek Pannonhalmán egyesültek, mert ide helyezték át a bölcseleti két tanfolyamot Győrből, a hol a székház nagy részét kórháznak foglalták le, és a tanárképzést Bakonybélből, miután a kormányok a tanárképesítő vizsgálatokat a magyar, illetőleg osztrák fővárosba középpontosították. A magyar rendtagok vonakodtak Bécsbe menni. A Thun-rendszer a gimnáziumok viszonyát is megváltoztatta: a hat osztályú gimnáziumokat fölemelte a két bölcseleti tanfolyammal nyolcz osztályúvá, vagy leszállította négy osztályúra. Ennek megfelelően a rend kötelességét új szerződés állapította meg: Pozsony főgimnáziumát átvette a németesítő kormány, Győrött és Sopronban főgimnázium, a többi öt helyen pedig algimnázium ellátására kötelezte a főapátságot. Utóbb az esztergomi érsek teljesen átvette a nagyszombati főgimnáziumot világi papjai részére, a benczés rendnek pedig átadta az esztergomi főgimnáziumot. Tudós rendtagokban nem volt hiány s a pesti egyetemen akkor négy benczés tanár adott elő, közöttük Jedlik Ányos, az úttörő és fölfedező magyar fizikus. Pannonhalmának magas vendégei voltak: 1852-ben maga Ferencz József császár és Albrecht főherczeg, még előbb két bécsi nunczius és 1855-ben Scitovszky prímás, az új rendi szabályzat megalkotása ügyében meghatalmazott pápai visitator. Rimely volt az első főapát, kinek a pápa 1857-ben megengedte a bérmálást. A császár kir. tanácsossággal és a Sz István-rend lovagkeresztjével tüntette ki.
