Himelreich György.
Himelreich György.
Hatvan esztendeig a főmonostor birtokai tisztán hadi czélra, a pannonhalmi vár fönntartására szolgáltak. Szinán nagyvezér nagy erőfeszítése után, a török hatalom elernyedt, másrészt a kormány vallásos iránya erősbödött és elérkezettnek látta az időt az apátsági javak és jövedelmek egyházi jellegének visszaállítására, annyival inkább, minthogy a monostori kis várak jelentősége egyre alább szállott. A protestáns fölkelések nem igen hatottak el a Dunántúlra. A monostori élet helyreállítása nem egyszerre ment végbe, mert hiányzottak a benczések; de előkészítette a restaurácziót Himelreich György pannonhalmi főapát (1602–37.), ki apja, a királyi titkár révén, már kis deák korában elnyerte a királyi kinevezést, s míg ő a prágai jezsuitáknál tanult, gyámja, Szuhai István, egri püspök intézte birtokügyeit. A pappá szentelt ifjú főapát 1609-ben vette 236át a kormányt és erélyesen szerezgette vissza és védte monostora birtokait. Az egyházi szerelvények Bécsből kerültek haza. A nagyszombati zsinaton Himelreich megóvta a főapátság kiváltságait; a királyi kamaránál pedig elismertette a fiókapátságok betöltésére vonatkozó régi jogát s ez alapon nevezett ki bakonybéli és dömölki apátot. Régi szokás és az 1608. évi törvény alapján, tagja volt az országgyűlés felső táblájának, csak az iránt folyt azután százados vita, hogy a főapátot vagy a pálos főperjelt illeti-e az elsőség. Himelreich szép könyvtárt szerzett s egyes könyveire ma is rá lehet ismerni. A konvent visszaállítására gondja volt, de ez csak halála után valósult meg, a midőn Draskovics György győri és Nagyfalvai György váczi püspökök sürgetésére a kormány az 1638. évi országgyűlés alkalmával beleegyezett a főmonostori konvent helyreállításába.
