2. A VÁRMEGYE MEGALAKULÁSA ÉS A VÁRMEGYEI ÉLET A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT.
2. A VÁRMEGYE MEGALAKULÁSA ÉS A VÁRMEGYEI ÉLET A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT.
Anonymus szerint a honfoglaló magyar vezérek a Sajó mentén, a meghódolt népekkel egy földvárat – Gömört – építtettek, mely ama vidék középpontja volt s annak védelmére volt hivatva.
A magyar ugyan, mint lovas nép, a síkon való csatározáshoz volt szokva, de az állandó letelepedés következtében az otthon maradottak védelméről is gondoskodnia kellett.
E várat alkalmasint a Sajó mentén letelepedett törzsek használták védelmi helyül, a nélkül, hogy a várat környező vidéket is birtokukba vették volna, mert, mint láttuk, nincs egyetlen okleveles adat sem, mely szerint a XIII. században feltünő nemzetségek a Sajó völgyében valamely birtokot az első foglalás jogán szereztek volna.
A királyság megalapításával, tudvalevőleg, Szent István az összes várakat királyiaknak nyilvánította, azokat a törzsszerkezet alól kivette s királyi tisztviselők alá rendelte, a kikre ama várhoz tartozó vidéknek és népeknek kormányzatát is bízta.
A keresztény magyar királyság megalapításával tehát a törzsszervezet helyébe a várszerkezet lépett, mely elsősorban az új rend védelmére, a 456királyi rendeletek végrehajtására s az új intézmények meghonosítására és megszilárdítására volt hivatva.
A várszerkezet.
A vármegyei szervezet alakulása.
Főispánok a középkorban.
Alispánok a középkorban.
Peres eljárás a középkorban.
Gömör, mint székhely.
Birtokviszonyok a középkorban.
Várak és megerősített városok.
Pelsőcz és Csetnek.
Dobsina.
Gömör.
Jolsva.
Rimabánya.
Rimaszombat.
Rozsnyó.
Ajnácskő.
Balogvár.
Berzéte.
Derencsény.
Várgede.
Joslva.
Kapla.
Krasznahorka.
Murány.
Putnok.
Rákos vagy Kövi.
Rozsnyó.
Rimaszécs.
Sajó.
Serke.
Közgazdasági viszonyok a középkorban.
