Dancs.
Dancs.
Dancs.
Dancs (kövecsesi). A Zágráb és Korpásnemzetségből származik, mely 1232-ben Várfölde és Keszi, 1282-ben Recske, Lócz, Apáti, Haripán, 1287-ben Dancs birtokosa. 1325-ben Zavast szerzi meg. Törzse Korpás, kinek fiai Lőrincz, Menyhárt és Zágráb, 1232-ben adománylevelet nyertek II. Endre királytól. Zágráb és Lőrincz utódai valamelyikétől a Dancs családon kívül még a kövecsesi és máléi Czinege és a Málai családok származnak, a mely családok az egész középkoron át előkelő helyet foglaltak el a vármegye történetében. Tagjai közül Miklós 1402-ben Gömör vármegye alispánja. György 1479-ben egy hatalmaskodási perben szerepel. János 1678–85 és István 1720-ban Gömör vármegye alispánjai. A család egyik ága a XVI. században Szilágy vármegyébe költözött. Ez ágnak azonban magvaszakadt. Egy másik ága a XVIII. század elején Beregben telepedett le, mely a kövecsesi előnév mellett a hetei előnevet is használta. Az 1755. évi összeírásban a család tagjai közül Ferencz, József, Pál, László és Sándor vannak felvéve a gömörvármegyei nemesek közt. A család a XIX. század elején Keszi, Kövecses, Kis-Recske, Szent-Demeter, Pápócs, Tót-Hegymeg Czomporháza, Vály, Gortva, Kálosa stb. helységekben volt birtokos. A XIX. század elején ez egykor kiterjedt családból Lajos, valamint ennek testvérei Pál és Sámuel, továbbá D. László († 1838) éltek. Az utóbbinak fiai közül Ferencz ifjan elhalt (1847), másik fia László, 15 éves korában 1848-ban beállott nemzetőrnek, résztvett a schwechati csatában is, hol egyik lábát ágyúgolyó szakította el. Lászlónak, mint a család utolsó sarjának elhaltával a család birtokai Erzsébetre dr. Lukács Lajosnéra szállottak, a ki azokat 1892-ig bírta.
Czímer: kékben, zöld halmon nyugvó levélen koronán álló természetes czinke, csőrében leveles ágat tartva. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékarany-vörösezüst.
