Balassa.
Balassa.
Balassa.
Balassa (balassa-gyarmati gróf és báró). Első ismert őse Detre a XIII. század elején. Ősi székhelye Zólyom vármegye, honnan csakhamar elterjedt Liptó, Nógrád stb. vármegyékbe. Gyarmatot, honnan a család előnevét vette, 1246 szept. 11-én nyerte IV. Béla királytól, melyre 1374-ben új adománylevelet nyert. A XVI. században már előkelő szerepet játszik hazánk történetében. Ferencz (1504) horvát bán; Imre († 1550) erdélyi vajda; Bálint († 1594) a költő; Menyhért († 1568) főkapitány; János († 1550) szolnoki kapitány, 1562-ben Zólyom és Hont vármegyék főispánja; Bálint († 1684), a ki grófi rangra emeltetett, Hont vármegye főispánja; Zsigmond (1609. † 1623) Nógrád vármegye főispánja; Pál (1744–1770) Gömör vármegye főispánja, 1721 ápr. 15-én grófi rangra emeltetett; ennek fia János (1770–71) szintén gömöri főispán. A bárói ág őse László 1721-ben nyert bárói rangot, kinek utódai István (sz. 1845 † 1901) és Sándor (sz. 1850) elhunytával, 1902-ben a bárói rang, a család utolsó leánysarjának B. Emmának (sz. 1872) férjére Ragályi Ferenczre szállott át, a ki engedélyt nyert a család nevének és czímerének a Ragályi család nevével való egyesítésére.
Czímer: vörösben, köralakban hajlott, farkát szájában tartó arany-vörös-arany szárnyas sárkánynyal körülvett, szemközt fordult bölényfej, szarvai fölött hatágú arany csillag, szája alatt hegyeivel fölfelé fordított félholddal. Sisakdísz: szemközt fordult koronás fekete sas, ballábában, hegyével fölfelé álló nyílat, jobbjában kivont egyenes kardot tart. Takaró: aranyfekete.
