Andrássy Dénes gróf erdőgazdasága.
Andrássy Dénes gróf erdőgazdasága.
Andrássy Dénes gróf gömörmegyei hitbizományi birtokainak erdőgazdaságát a következőkben ismertetjük: A csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy család ifjabb ágának tulajdonában levő gömörvármegyei krasznahorkaváraljai és csetneki uradalmak közül, az előbbi eredetileg 1525-ben, királyi donácziokép, – az utóbbi pedig a XVII. század elején Andrássy Mátyás neje, született Monoky Anna révén jutott a család birtokába. Néhai Andrássy György országbíró és királyi főpohárnokmester, ezekből az uradalmakból 1867-ben hitbizományt alapított, melyet az alapító grófnak 1872. évi deczember 19-én bekövetkezett halála óta fia Andrássy Dénes gróf birtokol.
Ez az uradalom két főcsoportban, 11 különálló erdőrészben 48° 35–48° 49´ északi szélesség és 37° 51´–38° 23´ keleti hosszúság alatt Krasznahorkaváralja, Jólész, Szilicze, K.-H.-Hosszúrét, Hárskút, Dernő, Kovácsvágás, Andrássi, Dénes, továbbá Gócs-Hnyilecz, Feketepatak, valamint Rédova, Felsősajó, Hankova, Markuska, Geczelfalva, Rochfalva, Ochtina, Feketelehota, Sebespatak, Rekenyeújfalu és Kuntaplócza községek határában 304–1480 méter tengerszín feletti magasságban fekszik 23,828.42 kat. holdnyi kiterjedésben, melyből a tulajdonképeni erdőterület 19,975.57 kat. hold, az erdőbirtokhoz tartozó ház és kert 14.89, a szántóföld 125.20, az állandó rét 1617.17, az állandó legelő 1703.23, a havasi térség 23.50, a felerdősítendő kopárok és vízmosások 240.00 és a terméketlenségek 128.76 kat. hold.
Hegyrajzi tekintetben a közép- és magas hegység jellegével bír és a gömör-szepesi Érczhegységen a Sajó folyó legészakibb vízterületén terül el. Magasabb hegycsúcsai: a Pipityke 1226 m., Zöldkő 995 m., Somhegy 865 m., Krivó 1207 m., Éleshegy 806 m., Ivágyó 954 m., Szulova 1119 m., Hola 1252 m., Feketelehotai Javorinka 1398 m., Hajnalova 1028 m., Kipro 1384 m., Sztolicza 1480 m. A hegyoldalak lejtői a lankás 5–10 fokból egészen a meredek 30–40 fok lejtőjű kopár mészszikláig igen változik.
Vizei: a Sajó folyó, a Pana, Csermosnya, Szulova és Csetnek patak, melyek valamennyien az uradalom erdőterületéből fakadnak. Az éghajlat, nem tekintve a magasabb hegyeken uralkodó zord éghajlatot, elég mérsékeltnek mondható. Az északi és északkeleti szelek gyakoriak, bár ez ideig a hitbizományi erdőbirtokban nagyobb jelentőségű széltöréseket nem okoztak. Gyakoriak a korai és kivált a késői fagyok, melyek után tavaszszal rendszerint tartós szárazság szokott beállani. Ez utóbbi, a különben laza mésztalajon, az erdőtenyésztésre káros befolyással van.
A hitbizományi erdők főfaneme a bükk, gyertyán, tölgy és lúczfenyő, melyek között különösen a sarjerdő-üzemosztályokban a nyír és nyár, a patakok és völgyek mentén az éger is nagyobb mennyiségben fordul elő.
A bükk és gyertyán az erdősült területnek 31%-át, a tölgy 28%-át, a lúczfenyő 21%-át, a nyír, nyár és éger pedig 10%-át foglalja el. Előfordul még a hárs, juhar és kőris az összterület 1%-án, a jegenyefenyő 4.5%-án és a veresfenyő 0.5%-án, továbbá szórványosan a berkenye, vadgyümölcs, mogyoró, som, fűz és boróka.
Az uradalom összes dologi és személyi ügyeit a Krasznahorkaváralján székelő uradalmi igazgatóság vezeti. Az erdészeti ügyek intézését az ugyanott székelő erdőhivatal és az annak alárendelt 4 erdőgondnokság teljesíti. Az erdészeti személyzet 1 erdőmesterből, 1 ellenőrködő főerdészből és 4 kezelő erdészből, 1 főerdőőrből és 21 erdőőrből áll. Az urad. erdőgondnokságok székhelye és kiterjedése a következő: 1. A jólész–gócshnyileczi erdőgondnokság 241székhelye K.-H.-Váralja, kiterjedése 6890.52 kat. hold. – 2. A dernői erdőgondnokság székhelye Dernő, kiterjedése 5762.40 kat. hold. 3. Az andrássi erdőgondnokság székhelye K.-H.-Váralja, kiterjedése 5202.40 kat. hold. – 4. A hankova-rédovai erdőgondnokság székhelye Nyirjes, kiterjedése 5973.10 kat. hold. Az erdőőri védkerületek száma 22. A kezelési kiadások évenkint átlag 54.600 koronára rúgnak.
A hitbizományi uradalom erdőbirtokainak első üzemberendezése már a mult század 20–30-as éveiben történt. Az első gazdasági üzemterveket pontos térképekkel és nyilvántartásokkal felszerelve, 1821-től 1831-ig Herfurth János, akkori urad. erdőmester, volt akadémiai tanár készítette, melyek alján a k.-h.-váraljai uradalomhoz tartozó erdőbirtokok 10 üzemosztályban kezeltetnek, még pedig 3 tölgy-, 1 bükk-, 2 fenyő szálerdő-üzemosztályban, 3 sarjerdő- és 1 legelő erdő-üzemosztályban. Ez az üzemberendezés az 1860-as években beállott úrbéri birtokrendezés-, legelő- s erdő-elkülönítésig maradt érvényben. Az erdőtörvény életbeléptetése után, 1883–1885-ben, újabb, rendszeres gazdasági üzemterveket készítettek, melyek alapján az uradalom erdőbirtokai 3 tölgy szálerdő-üzemosztályban (egy 80 éves és kettő 100 éves vágásfordulóval), 6 fenyő szálerdő-üzemosztályban (öt 80 éves és egy 100 éves vágásforulóval) és 7 sarjerdő-üzemosztályban 40 éves vágásfordulóval kezeltetnek.
A tölgy szálerdők 4038.40 kat. holdat, a fenyő szálerdők 5805.10 kat. holdat, a sarjerdők 10.132.10 kat. holdat foglalnak el. Ez utóbbinak feltűnően nagy kiterjedését indokolja az, hogy az erdők első sorban a dernői uradalmi vasgyár szénfaszükségletét vannak hivatva fedezni, miért is nagy részét tisztán tüzifagazdaságra kellett berendezni.
A jóváhagyott üzemtervi előirások szerint évenként átlag 448.35 kat. hold újítandó föl, minthogy azonban a hitbizományi erdők területének több mint 50%-a 40 éves sarjerdő-üzemben kezeltetik, a hol a vágások mesterséges felújítása csak a tenyésztés tárgyát nem képező nyír, nyár stb. fanemek helyeinek beerdősítésére, nemkülönben a főfanemek (tölgy, bükk, gyertyán) kivesző tuskóinak kipótlására szorítkozik s így a vágások felújítására évenként előírt 367.59 kat. holdból évenként átlag 149.60 kat. hold természetes úton, sarjadzás által újul fel, ennélfogva a mesterséges úton beerdősítendő vágásterület tisztán és a pótlandó fiatalos évenként csak mintegy 298.75 kat. hold.
Az erdősítés csaknem kizárólag ültetés útján történik, a mely czélra a szükséges csemetéket az uradalmi erdőhivatal székhelyén fentartott állandó központi csemetekertben és az egyes erdőgondokságokban a szükséghez képest állított ideiglenes csemetkertekben nevelik.
Az erdősítés a fenyő szálerdőkben kizárólag lúczfenyővel és helyenként veresfenyővel, a tölgy szálerdőkben tölgygyel és a sarjerdőkben tölgygyel és gyertyánnal történik. A tölgynek kevésbé alkalmas talajon a lúczfenyőt, a kopárabb mészköves talajon pedig a feketefenyőt telepítik. Az 1850–70-es években az erdei fenyő ültetésével tettek nagyobb kisérleteket, mely fanem különösen egyes elhagyott szántóföldek és kihasznált legelőterületek beerdősítésénél, mint talajjavító fanem, igen jól vált be. Idővel azonban ennek helyét is – mesterséges alátelepítés útján – a tölgy és a lúczfenyő lesz hivatva elfoglalni.
Az erdősítés, különösen az átiskolázott 3–4 éves tölgy és lúczfenyő csemetékkel, eléggé jól sikerül és aránylag kevés utánpótlást kíván. Kivételek a déli lejtőjű száraz mésztalajon alkotott ültetések, melyek kora tavaszszal gyakran a felfagyásnak vannak kitéve, azután pedig, a gyakori szárazság következtében, sokat szenvednek és rendszerint többszörös pótlást kívánnak.
Az erdősítések ápolása a fűtől és a vágásokban felburjánozó gyomtól való felszabadításra szorítkozik.
Az erdősítés évi költsége 5500–6500 kor., holdanként átlag 16–24 korona.
Az átlagos napszám férfi munkás után 1.50 kor., női munkás után 0.80 kor. és gyermek napszámos után 0.50 kor.
A kihasználásra előírt 345.46 kat. holdnyi kiterjedésű évi vágásterületen a tényleges fahozam a legutóbbi 5 évi átlag szerint 42,144 tömörköbméter volt, melyből 32% haszonfára, 68% pedig szénfára és tüzifára esett. A 242haszonfatermésnek ismét 29%-a tölgy, 69%-a fenyő és 2%-a bükk és egyéb fanemű.
A vágások kihasználása kizárólag tarvágással történik, egyes üzemosztályokban azonban néhány szebb és erőteljesebb növésű tölgyegyedeket, lehetőleg egyenletes elosztás mellett, magfáknak hagynak vissza, illetőleg a sarjerdőkben, némi haszonfanyerés czéljából a következő vágás-fordulóig tartják fenn.
A tarvágás a lombfanemű üzemosztályokban október 15-tól április 15-ig, a fenyőszál erdőkben pedig május 1-től július végéig van folyamatban. Az utóbbiakban a vékony méretű fenyőszál-fákat és rudakat a tarvágást megelőző őszszel szokták kiszedni. A fatermelés házilag csak a dernői uradalmi vasgyár részére szükséges mintegy 35–40,000 űrméter szénfa és az uradalom szükségletére szolgáló haszon- és tüzifa előállítására szorítkozik. A tölgy- és fenyőhaszonfát legnagyobbrészt tövön értékesítik és annak kitermelését rendszerint a vállalkozó eszközli, úgy mint annak választékolását és feldolgozását is, melynél mitegy 40% bányafa, 35% fürészrönk és 25% épületfa kerül ki. Tölgycserkéreg termeltetik házilag a sarjerdők egyes déli lejtőjű, jobb talajú vágásterületein, a hol arra alkalmas fiatal tölgyek kerülnek kihasználásra. A lúczfenyővágásokban előállítható cserkéreg rendszerint a favállalkozót illeti.
Az áterdőlésekben és tisztázó vágásokban évenként átlag 2939 m3 előhasználati fatömeget termelnek, melynek egy része mint szénfa, a fenyő szálerdő-üzemosztályokban pedig mint szőlőkaró értékesíttetik.
A sűrű zárlatu, jó talajon nőtt gyertyánosok egyik áterdőlési faválasztékát újabban a vasúti talpfacsavarok készítésére használandó gyertyánhengerfa teszi, mely 97–100 cm., 114–117 cm., 121–124 cm. hosszúságú és 6–12 cm. átmérőjű sima, ágmentes dorongokban a legközelebbi vasúti állomáshoz szállítva, űrméterenként 8.00 koronáért értékesíthető.
Ide sorolható továbbá a botfanemek termelése is, mely a mogyoró, som, vörösgyűrű, kutyabenge, stb. cserjék hasznosíthatását teszi lehetővé.
Az erdei mellékhasználatok közül legjelentékenyebb szerepe van a legeltetésnek, a mely, beleértve az erdőbirtokhoz tartozó állandó legelőterületeket is, átlag 5300 kat. holdon gyakoroltatik. E legelőterületnek csekély részét az uradalmi mezőgazdaság veszi igénybe, a többi a községbeli lakosoknak van bérbe adva. Makk-termés esetén a termés nagy részét erdőmívelési czélokra használják fel, a felmaradó részt pedig makkoltatásra értékesítik. A fűhasználat, az erdők tisztásai és az állandó legelőterületeknek e czélra fenntartott egyes részein, csaknem kizárólag az uradalmi erdőszemélyzet szénailletőségének fedezésére szorítkozik.
Mellékhasználat továbbá az agyag- és kőfejtés, mely előbbi a dernői uradalmi vasgyárnál és téglaégetéshez, az utóbbi pedig az uradalmi birtokokon átvonuló állami és törvényhatósági közutak kavicsolására használtatik. A vadászatot és a halászatot az uradalom önmagának tartja fenn.
A hitbizományi erdők fahozamának túlnyomó része, azaz 68%-a, mint szénfa az uradalom dernői vasgyárának szükségletére van lekötve.
Az erdők haszonfahozama, az uradalmi építkezés, a vasgyár és bányászat szükségletén kívül csaknem kizárólag nagyvevőknek tövön adatik el, mert az évi haszonfahozamoknak saját hatáskörben házilag való feldolgozását és értékesítését az uradalmi erdők elszórt fekvése és hátrányos tagoltsága nehezíti meg.
Az eladás – rendszerint 3 évről 3 évre – előleges kihirdetés alapján, zárt irásbeli ajánlatok útján, árverés mellett történik, az eladás tárgyát képező fatömeg pedig a fenyő szálerdő-üzemosztályokban törzsönkénti álló fatömegbecsléssel, a tölgyfánál ellenben a vevőtől ledöntött egész szálak egyenkénti felvételével állapíttatik meg. Kisebb mennyiségekben ú. n. kiseladás által, csak a községbeli lakosok épületi és tüzelőfa-szükséglete értékesíttetik, 5 évenként megállapított árszabályzatok alapján.
Rédován és Dernőn van az uradalomnak egy-egy vízierőre berendezett régi, egykerekű fürésze, melyeknek a fürészárú termelése a házi szükséglet fedezésére szolgál.
Az utóbbi években elért tőárak a következők: A tölgyhaszonfa után nagyban való eladásnál:
| 24310–20 cm. középátmérővel kéregnélküli m3-ként | 6.02 kor. |
| 21–30 cm. középátmérővel kéregnélküli m3-ként | 8.06 kor. |
| 31–40 cm. középátmérővel kéregnélküli m3-ként | 12.06 kor. |
| 40 cm.-en felüli középátmérővel kéregnélküli m3-ként | 14.56 kor. |
A fenyőhaszonfa után nagyban való eladásnál 10 cm. átmérőtől kezdődőleg m3-ként átlag 5.40 kor. A bükkhaszonfa után m3-ként átlag 4.50 kor.
A kemény szénfa tőára 110 cm. magasságra rakott űrméterenként 1.54 kor., a lágy szénfáé 0.80 kor. A termelt faanyagokat kizárólag tengelyen szállítják ki. A Csermosnya, Szulova, Sajó- és Csetnek-völgyén állami s illetőleg törvényhatósági utak vonulnak végig, melyekbe a megfelelő számú állandó és ideiglenes erdei utak ágaznak be.
A munkás- és fuvarviszonyok elég kedvezők voltak, a legutóbbi évtized alatt azonban, a tömeges kivándorlás következtében, tetemesen megrosszabbodtak s így az uradalmi erdők egyes részeiben állandó munkásokat és fuvarosokat most már csak a távolabbi vidékekről lehet beszerezni. Egy űrméter tüzi- és szénfa termelési bére átlag 0.50 kor. 1 db tölgyszálfa döntési bére átlag 0.12 kor., m3-ként átlag 0.34 kor.
A legutóbbi tíz év alatt számbavehető jelentékenyebb erdőkárosítások nem fordultak elő. A szú, cserebogár és egyéb rovarok kártékony fellépése csak szórványos és nagyobb jelentőség nélküli.
A gömörvármegyei 23.828.42 kat. holdnyi erdőbirtok átlagos évi tiszta jövedelme 113.423.28 kor., vagyis kat. holdanként 4.76 kor.
