Szini előadások.
Szini előadások.
Rendes szintársulata nincs Fiuménak, hanem egy-egy olasz drámai vagy operai stagione gondoskodik a. közönség szórakoztatásáról. A szintársulatokat a város segélyezi. Nyáron operett-társulatok szoktak játszani a Via S. Andreán levő „Amfiteatro Fenice” szinkörben. A magyar közönségre nézve érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a belépésre nézve itt is az az olasz szokás uralkodik, hogy külön kell belépti jegyet váltani s még külön páholyt vagy ülőhelyet venni; mert a beléptij egy maga csak a szinházba való belépésre jogosít. Magyar szintársulat egy izben a néhai Gerőfi Andor szinigazgató vezetése alatt próbált szerencsét, de az akkor még csekélyebb magyar közönség a különben is gyönge társulatot nem birta megmenteni a kudarcztól.
A zeneművészetet a fiumei lakosság mindig kedvelte. A hangversenyek rendszerint látogatottak. A zenekedvelők előkelősége a Societŕ filarmonico-drammatica egyesületben talál teret a magasabb stilű zene művelésére. Nevezetesebb zeneköltő szülöttje egy van Fiumenak: Zaytz Nep. János, a kinek „Boissyi boszorkány és „Matrózok a födélzeten” operettjeit Magyarországon is mindenütt adták még két évtizeddel ezelőtt.
Zaytz atyja a 45. számú, akkor Mayer báró nevét viselő gyalogezred karmestere volt s mint ilyen került 1830-ban Fiuméba, a hol elhagyván a katonai szolgálatot, zenetanító lett s egyidejűleg átvette a városi zenekar vezetését. Fia, a zeneszerző Zaytz János 1834-ben született. Zongorálni és hegedülni atyjától tanult s már zsenge ifju korában nagyszabású hangversenydarabokkal lepte meg a fiumei közönséget a szinházban. Tizenhárom éves korában egy operát irt, Mária Terézia czímmel, de csak zongorára, mert a hangszereléshez még nem értett. Atyja, a ki ügyvédet akart belőle nevelni, szigorúan megtiltotta neki a komponálást, de hasztalan. Végre tanítói is közbeléptek s kérték az apját, hogy ne vessen gátat a fia természeti hajlamának és kétségtelen tehetségének, s küldje el egy kiváló zeneiskolába.
Igy került Zaytz János tizenöt éves korában Milanóba, s ott 1854-ig volt a konzervatorium növendéke. 1855-ben Rossi igazgató opera-pályázatán a La Tirolese dalművével megnyerte az első díjat. A konzervatorium elvégzése után a Scala-szinház hangversenymesterének segéde lőn, azzal a kötelezettséggel, hogy még abban az évben operát ir a Scala számára; de ugyanabban az évben szülei elhalván, családi ügyeinek rendezése végett visszatért Fiuméba, s a rábeszélésnek engedve, ott maradt, elfogadván, a városi zenekar igazgatói s a zeneiskola egyik tanári állását. 1858-ban megnősült. Nemsokára azonban működése teréül kicsinynek találván Fiumét, Bécsbe költözött, a hol sokáig viszontagságos életet élt. Fordulatot hozott sorsába a Karl-szinházban 1863. deczember 15-én nagy sikerrel előadott Matrózok a födélzeten operettje, melyet gyorsan követtek: Viczli-Puczli, A nápolyi lazzarone, Egy éj Kairóban, Az alvajáró, Mekkába, A boissyi boszorkány 150stb. operettjei. 1870-ben Zágrábba hívták meg, a hol a zenekonzervatorium énektanára s a horvát nemzeti szinház zeneigazgatója lőn. Ő honosította meg e szinházban az operát s maga is több nagy operát irt, köztük Zrinyit. Zágrábban ünnepelték zeneszerzői jubileumát is. A dalműveken kivül számos dalt, hangversenyművet, misét irt; zeneszerzeményeinek száma több százra rúg. Legutóbb énekre és zenekarra irt egy Stabat matert, egy allegorikus operát Az első bűn czímmel, Armida czímű négy felvonásos operát s Nyáréji álom a Quarneron czímű symphoniát.
Zaytznak egyik huga jeles énekesnő; mint Albina Contarini Olaszországban általában ismert művészi névre tett szert.
Czimer a Carminati-házon.
(Evinger Antal rajza)
