III. Károly kiváltságlevele
III. Károly kiváltságlevele
III. Károly királynak (mint császár VI.) 1725. november 19-én kelt kiváltságlevele következőket mondja:
„Mi VI. Károly Isten kegyelméből választott római császár, Spanyol-, Magyar-, Dalmát-, Csehországok, Horvát- és Szlavonországok királya stb.
Még 1717. junius hó 2-án hirdettük ki azon határozatunkat, mely a belső Ausztriában fekvő fiumei és trieszti kikötőnket szabad tengerparti kikötő jogaival ruházza föl; utóbb 1719. évi márczius hó 15-én és 18-án kelt kétrendbeli nyilt parancsunk által ez emlitett legkegyelmesebb határozatunkat oly módon újítottuk, bővitettük és erősítettük meg, hogy mindazon kereskedők, iparosok és kézművesek, kik nevezett kikötőinkben vagy belső Ausztria városaiban, mezővárosaiban vagy falvaiban letelepedni óhajtanának, szives fogadtatásban részesüljenek és foglalkozásukat szabadon gyakorolhassák. Egyúttal azt is megengedjük, hogy mind azok, kik említett kikötőinkbe jönnek, kereskedelmi ügyeik intézése czéljából folyóinkon ki- és bejárnak, ezt útlevél és engedély nélkül tehessék. A főbb utakat ki fogjuk javítani; a járványok behurczolásának megakadályozása végett veszteglőintézeteket fogunk felállítani, vámmentessé teszszük a tengeren szállítandó ki- és beviteli árúkat. Kijelentjük továbbá, hogy a nevezett szabad tengeri kikötőinkben horgonyzó vagy lobogónk alatt utazó hajókat császári és uralkodói védelmünkben fogjuk részesíteni. Ugyancsak nevezett kikötőinkben raktárakat épittetünk, hogy azokban a kereskedők árúikat csekély raktárbér fizetése mellett kényelmesen és biztosan elhelyezhessék. A kereskedők között vagy csempészek miatt keletkező perek gyors elintézése tekintetéből mindkét kikötőben külön bírákat nevezünk ki, első és másodfokú váltótörvényszékeket szervezünk, azon kereskedőket, kik nevezett kikötőinkben állandóan letelepednek, felszabadítjuk a szállásadó és egyéb személyes illetékek terhe alól stb.
69Tovább igy szól az okirat:
„Az előadottak czéljából jelen nyilt levelünk erejénél fogva nemcsak komolyan, hanem törvényesen kötelezőleg meghagyjuk és parancsoljuk mindnyájuknak és egyenkéntitélő székeinknek, egyháziaknak és világiaknak, főpapoknak, grófoknak, lovagoknak, helytartóknak, marsalloknak, kapitányoknak, őrnagyoknak, ügyvivőknek, bíráknak, tanácsosoknak, polgároknak és községeknek, valamennyi tisztviselőnknek, alattvalónknak és híveinknek, bármi méltóságúak, állapotuak és helyzetűek legyenek azok, hogy ők jelen legkegyelmesebb nyilt levelünk értelmében mindazon kereskedőt, iparost és mesterembert, kik megnevezett szabad tengeri kikötőinkben vagy belső Ausztria tartományaiban letelepednek, minden tekintetben védeni és pártolni kötelességüknek ismerjék, mert legkegyelmesebb akaratunk és szándékunk csak is ily úton fog teljesülhetni.”
