Velencze elfoglalja Fiumét.
Velencze elfoglalja Fiumét.
Mindjárt az újkor küszöbén nehéz megpróbáltatás érte Fiumét. II. Gyula pápa, a rettenetes öreg, az egész világgal, – a császárral, spanyol, fraczia és magyar királyokkal – összeszövetkezett volt, hogy eltörölje a föld szinéről Sz. Márk respublikáját, mely a pápai államtól egy-két várost elhódított volt. Megindult hát a cambrayi líga háborúja, melyben a tengeren erős köztársaság a császár partvidéki birtokai ellen irányozta fegyvereit. Fiume 1508-ban a velenczések kezére került, kik politikából meghagyták a város autonomiáját s megelégedtek azzal, hogy a császári kapitány (Rauber János) helyére köztársasági proveditort tettek. Sőt egy zászlórudat tartó kőpillérrel is kedveskedtek a fiumeieknek, melyre feltűzték a Szent Márk lobogóját, s ezt a kecsegtető jelmondatot vésték rája:
NUMINE SUB NOSTRO TUTAE REQUIESCITE GENTES,
ARBITRII VESTRI, QUIDQUID HABETIS, ERIT.
ARBITRII VESTRI, QUIDQUID HABETIS, ERIT.
(Oltalmunk alatt bizton nyugodjatok meg, népek: amitek csak lesz, szabadon rendelkezhettek róla).
A jelmondat alatt ki volt faragva Velencze czimere, Sz. Márk oroszlánja. Azonban a dicsőség nem tartott soká. Dobzse László magyar király is benne lévén a velenczeiek elleni szövetségben, Bot András horvát bán 1509-ben visszavette Fiumét a velenczésektől, mely alkalommal a lakosok Sz. Márk zászlaját letépték s a sárba tiporták, s a velenczei czímert a zászlótartó pillérből kifejtették. (Ez emlékezetes pillér 1896 végéig a városháza piaczán állott s a város lobogóját tartotta; most a városi muzeumban van).
