Gomila.
14Gomila.
Sz.-Vid és Modeszt templomától a Gomila legszélesebb, kocsival is járható utczáján lejuthatunk megint a Piazza delle Erbe-re, melynek vásári zaja felhallatszik a szentegyházig. Jobbra és balra sötét házcsoportok szük közei keltik föl kiváncsiságunkat. Mindenütt ugyanaz a kép: egy keskeny pászta az ég kékségéből fejünk fölött, melyből lépten-nyomon eltakarnak egy darabot a lecsüngő ruhadarabok. Mert padlás és udvar hiányában a szemben álló ablakok közt kifeszitett zsinegekre aggatják ki a mosott ruhát. Egyáltalában minden kézi munkát az ablakban végeznek az ó-város lakói, mert a szük utczába rekesztett házak szobái egytől-egyig sötétek. Igy tehát elég alkalmunk van az ablakokban a törzsökös fiumei menyecskék és lányok érdekes barna arczával, tüzes fekete szemével találkoznunk. Akiknek éppen nincs dolguk, azok az ablakokból társalognak egymással. Elég, ha csevegnek; oly közel vannak egymáshoz, hogy könnyen megértethetik magukat. Annál zajosabb az utcza szine. Ott verődik össze a magas házak egész gyermekserege, a „muleria”; köztük lármázva kinálja édességeit a mandolás, szorbettos ember. Földszint dolgoznak sötét műhelyeikben a kézművesek; legnagyobb számmal azonban a korcsmák (osteriák) foglalják el a házak alját. Majd minden házban van egy osteria vagyis csapszék. Nappal csöndes a tájékuk. A nép munkában van, csak hébe-hóba vetődik be valaki. De annál jobban megelevenedik este. Mint alkonyatkor a tengeri s a szárazföldi áramlatok: akként cserélődik ki a gomila népe naplementével. Esti harangszó után megindul a mesteremberek, varrólányok és az otthon foglalatoskodó népbeliek özöne, mely csakhamar elboritja a korzót, hogy friss levegőt szívjon és gyönyörködjék a megvilágított boltok kirakatában, hallgassa a városi zenekar vagy a katonabanda játékát az Ürményi- vagy az Adamich-téren. A tengerpart munkásai pedig tódulnak föl az osteriákba, hogy vacsoraközben, iddogálva, kártyázva tereferéljenek naphosszanti fáradságos dolguk után. A piaczokon még késő este is eleven élet, hangos vásár foly.
