Vas.
221Vas.
Olaszország, mint tudjuk, jóformán semmi vasat sem termel. Az Elba szigeti jelentéktelen vasbányák korlátolt termelése soha sem volt képes a félsziget szükségletét kielégíteni. Pedig a korai renaissance Olaszországa az ő fejlett miveltségével kétségkivül nagy mértékben rá volt szorulva e nélkülözhetetlen fém fogyasztására. S e szükséglet kielégítésére első sorban a krajnai vasbányák és kohók kinálkoztak, mint a melyek Olaszországhoz legközelebb estek, s honnan a szállítás – Fiume közvetítésével – tengeri úton, tehát a legkényelmesebben történhetett Közép-Olaszország felé. Milyen nagy volt akkor a krajnai vas kelete Fiuméban, kitünhetik már csak az egy adatból, hogy a „liber civilium”, a fölvett időszakból nem kevesebb mint kétszázötvenhat irásbeli kötést tartalmaz vasról és vasárukról.
Megkülönböztetve látjuk a nyers vasnál a finom vasat (ferrum subtile) s a puha vasat (f. dulce). A szerződésekben mértékegységül általán a milliare (ezer font vagy tiz mázsa) szerepel. Ennek ára az egész korszakon keresztül igen csekély ingadozással 13 aranyon van jegyezve. A fiumei kereskedők azonban ritkán fizettek tisztán készpénzzel; rendesen más árukat adtak ellenértékül; legtöbbnyire olajat, néha sáfrányt, fügét aszalt szőllőt vagy szöveteket. Készpénzfizetésnél a milliart 12 aranyával számították.
A fiumei kikötő 1840-ben.
(Gelletich Miklós tulajdonában levő metszet után)
A milliaron kivül kisebb mértékegységekül a sarcina vagy salma és a fassius (olaszul fascio) szerepelnek. E súlyegységek megértése végett tudnunk kell, hogy a szárazföld belsejéből az összes árukat lóháton vagy öszvérháton szállították Fiuméba. A salma (olaszul soma = teher) voltaképen egy lóterhet jelentett, mely a teherhordó állat két oldalán egyensúlyban volt elhelyezve. Ennek egy-egy fele volt a fassius (fascio, vagyis köteg), vagyis annyi teher, melyet egy asszony – a tengerparti szláv vidékek másodrendü teherhordó állata és szállítási eszköze – a hátán elbirt. Egy salma súlya a mai mérték szerint egyremásra 120–130 kilogrammot, egy fassiusé következéskép 60–65 kilogrammot tett.
A feldolgozott vasáruk között leggyakrabban szögek fordulnak elő a fiumei be- és kivitelben. Még pedig: patkószögek (clavi ab equo), házhoz való szögek (cl. a quaterno a domo) és bárkához való szögek (clavi a barca). Megkülönböztetve még: keresztfejü és laposfejü szögek (clavi cum capitibus planis). Ezenkivül behozattak még a szögek készitésére való vasvesszők is (virgule pro faciendo clavos). A szögeket barilokban (apró hordókban) szállították: egy baril értéke 4–5 arany között váltakozott.
Forgalomba kerültek még Fiumén keresztül a következő vastárgyak: kaszák (100 db. falces bone a seccando – 108 arany), kések, ekevasak, fésüfogak (dentes a pectine) s vaslemezek (splagie sive quadri ferri dulcis). Végül még puskák is (schlopeti).
222Mekkora értéket képviselt a vasárúknak egy-egy évi forgalma Fiuméban, arról csak megközelitő adataink lehetnek. Vannak kötések 100 aranyon aluli értékben; de vannak olyanok is, melyek 2–600 arany körül járnak. A hivatalos könyvbe jegyzett legnagyobb kötés 1179 aranyról szól. 1449-ben az irásbeli szállitási szerződések összes értéke 2138 aranyat tesz ki, 1453-ban 3124 aranyra emelkedik.
