Nyelvtudomány.
Nyelvtudomány.
A nyelvtudományt Kőrösi Sándornak „A magyar nyelvbeli olasz elemek” czímű műve (Fiume 1892. Mohovich-féle nyomda, magyarul és olaszul jelent meg) és dr. Berghoffer Józsefnek „Az olasz nyelv germán elemei” és „A fiumei nyelvjárás” czímű művei (Fiume, gimn. értesítő 1886. és 1894.) gyarapították.
Kőrösi Sándor, áll. főgimn. tanár, a „Magyar Tengerpart” felelős szerkesztője, jászberényi születésű; 39 éves. A középiskolát Rima-Szombatban és Jász-Berényben, az egyetemet Budapesten végezte. 1883-ban állami ösztöndíjjal Olaszországba küldte ki a kormány. Kora ifjuságától kezdve irogatott a szépirodalmi és napilapokba, később nyelvészeti értekezéseket a „Magyar Nyelvőr”-be. 1884-ben foglalta el a fiumei m. kir. főgimnáziumban a magyar nyelv és irodalom katedráját. Ez évben a magyar tud. akadémia a Nyelvőrben megjelent „Élő meg elavult képzők” czímű czikksorozatát (Nyelvőr 1882–83), a következő évben pedig az „Olasz kölcsönszók” czímű czikksorozatot (Nyelvőr 1884–85.) dicsérettel tüntette ki. Kőrösi művei: „Grammatica teoretico-pratica della Lingua Ungherese” (Budapest 1890.); kiadta s a Fekésházi alapból jutalmazta a vallás és közoktatásügyi miniszter. „Adalékok Fiume néprajzához” (Kolozsvár, 1892. Különlenyomat az Ethnographiából). A Magyar Nyelvőrben két czikksorozatban (1884–85. és 1886–87) megjelent Olasz Kölcsönszókat Kőrösi később átdolgozta s „A magyar nyelvbeli olasz elemek” (Fiume 1892.) czímen, magyar és olasz bevezetéssel ellátva, újra kiadta. 1893-ban alapította Fest Aladárral a „Magyar Tengerpart”-ot, mely nemsokára azután kizárólagos tulajdonába ment át s azóta maga szerkeszti.
Dr. Berghoffer József 1859-ben született Budán. Korán árvaságra jutván, már gyermekkorában meg kellett ismerkednie az élet komolyabb oldalával. Gimnáziumi tanulmányainak legnagyobb részét Egerben végezte. Később Pozsonyba, majd egyetemi tanulmányokra Budapestre ment. Szaktárgyai a német és magyar nyelv és irodalom voltak, de ezenkivül foglalkozott csaknem az összes művelt nyelvekkel; megtanulta nyelvmester nélkül az angol, franczia és az olasz nyelveket, úgy hogy midőn 1882-ben a reorganizált fiumei m. kir. áll. főgimnázium tanári testületéhez olaszul tudó magyar tanárt kerestek, minden különös előkészület nélkül elfoglalhatta a felajánlott katedrát.
Ez idő óta Fiuméban működött, az állami főgimnáziumnál, előbb mint annak tanára, s 1889-től kezdve mint igazgatója s a fiumei állami népoktatási intézetek helyettes tanfelügyelője. 1896. február 4-én halt meg.
Irodalmi munkássága a ,,Magyar Tengerpart”-ban megjelent tanügyi czikkeiből s a fiumei áll. főgimnázium értesítőiben részint eredeti műveiből, részint fordításokból állott: Az olasz nyelv germán elemei (1886.), A fiumei nyelvjárás (1894), Deák 1861-i felirati javaslatának olasz fordítása, (1890), Eötvös József báró (olaszul; 1891); II. Endre aranybullája (1895). Munkái hozzájárultak Fiuméban a helyes politikai felfogásnak szélesebb körben való terjesztéséhez. Ezenkivül a Teuffenbach-féle Vaterländisches Ehrenbuchba Arany Jánosról és a XIX. századbeli magyar irodalomról német nyelven szép értekezéseket irt. Olaszajkuak számára magyar nyelvtanokat irtak: Györök Leo azelőtt fiumei, most budapesti áll. főreáliskola tanár (1878.) Gresics Miksa (1879.) jelenleg losonci gimnázium igazgató és Lengyel János (1882.).
Tomsich Vincze.
