Lebegve uszó – pelagikus – állatok.
Lebegve uszó – pelagikus – állatok.
Ilyenek egyes vándor- és kóborló halak, melyek a tenger felső és alsó szintájaiban egyformán élhetnek, valamint a legtöbb tengeri halnak lebegő ikrái és uszó álczái és fiatalai. Ilyenek a puhányokhoz tartozó uszószárnyuak (Pteropoda) és pörge kopoltyusak (Spirobranchiata). Lebegve uszó állat-alakok az egyes molluszkák, molluszkoidok és rákok szabadon uszó álczái (Nauplius, Zoea Phylosoma). Pelagikus állatok az ürbelüek tipusához tartozó medúzák, a helyhez kötött, ülő, magányos és telepes virágállatoknak (korallok) és szivacsoknak szabadon rajzó álczái.
Ezeket a gyakran igen apró szervezeteket bizonyos időben a tenger felszinén vagy a felső vizrétegekben finom selyemtüll-hálóba össze lehet gyüjteni. Tudományos kutatások alkalmával az igy fogott zsákmányt „plankton” vagy „Auftrieb” tudományos gyüjtőnévvel jelölik.
A pelagikus állatokkal szemben a fenéklakó, bozótlakó, homokos vagy iszapos talajon lakó állatokat, különösen az olyan halakat, melyek bizonyos mélység és szintáj lakói és szervezetüknél fogva ezen szintájak határát át nem léphetik, rájzó állatoknak nevezhetjük. (E halakról már szóltunk egy más fejezetben.)
443A lebegve uszó állatok, leginkább melegebb hónapokban érnek a Quarneróba és annak partmenti csatornáiba és öbleibe. Ezeket az állatokat a déli tengerekből hozzánk jövő rendes meleg vizáramlatok terelik mifelénk, de minthogy a Quarnero szigetek által elzárt öböl, ez állatoknak száma elenyésző csekély. Gyakoribbak Carlopago és Zeng környékén, a hová délről és a Bocca di Segna szoroson át jutnak. A Quarneróba egyenesen a Veglia és Cherso szigetek közötti Canale di Mezzo csatornán át, továbbá a nagy Canale Farasina szoros Cherso felőli partja mentén jönnek, ellenben ez utóbbi csatornának Isztria felőli partja mentén a nagy rendes áramlat, mely Fiuméből kiindulva, a Pola előtti Promontor felé tart, kifelé tereli őket.
