XIX. század eleje.
XIX. század eleje.
Fiume sokáig küzdött vetélytársa ellen. Hajógyáraiban élénken folyt a munka, egymásután kerültek vizre a remek építésű vitorlások, 1835-ben már 45 hosszújáratú hajója úszott a tengeren s azonkívül az ipar terén is nagyobb tevékenységet fejtett ki, de mind hiába, mert Ausztria kormányának az volt a törekvése, hogy a monarchia kereskedelmét – Fiume rovására – Triesztbe terelje. Ausztria törekvését megkönnyítette az a körülmény, hogy Triesztben éppen ez időtájt alakult meg az osztrák Lloyd gőzhajó-társaság, mely 1838-ban már 14 gőzössel, 1846-ban 25-tel, 1848-ban pedig 31 gőzössel rendszeres összeköttetésbe lépett Olasz-, Török- és Görögország kikötőivel és csaknem az egész kelettel.
A magyar tengeri hajózás érdekében alig történt valami. A nemzet a belreformokra irányozta összes figyelmét; a tengerre hívást vajmi kevesen értették meg.
Fiume. – Az Adria palotája.
(Saját felvételünk)
Az „Adria” Szent-István gőzöse.
Aquarell.
Fiume ez időben tulajdonképen nem is kereskedők, hanem inkább hajóépítők és hajósok hazája volt. A város fő jövödelmi forrását az akkor még nagyszámú hajóépítő telepek haszna és a szabad hajózás képezte. A fiumei hajósok ugyanis, amennyiben a fiumei kikötő az ország csekély ki- és beviteli forgalma, valamint a megfelelő közlekedési eszközök hiánya miatt nem láthatta el a már tekintélyesen megnövekedett flottát kellő mennyiségű 193szállítmánynyal; kénytelenek voltak külföldi kikötők között hajózni. Fiume hajóraja 1857-ig folyton ujabb vitorlásokkal növekedett. E vitorlások között volt a történelmi nevezetességü Implacabile nevű vitorlás is, melyet az 1848-ki kormány egy magyar hadi flottának felállítása czéljából Fiuméban Gopcsevics Spiridion nevű trieszti gazdag hajótulajdonostól megvásárolt, de hadi czélokra való felszerelését a kitört háboru már megakadályozta.
