Papnevelő intézet.
128Papnevelő intézet.
A vármegyében felsőbb iskola a Sz. Istvánról nevezett papnevelő-intézet. A hittudományt hazánkban eleintén nem tanulták külön, hanem a többi tárgyakba szőve. Hiszen akkor minden tárgy a vallás szolgálatában állott; főleg mégis a rhetorika keretében adták elő a hittudományi ismereteket.
A XIII. század vége felé Esztergomban már külön hittudományi intézet keletkezéséről tudunk. IV. László király az Ágoston-rendűek esztergomi kolostorának kibővítésére az örmények telkét adományozta; III. Endre ez adományt 1290-ben megerősítvén, föltétlenül kitűzi, hogy itt azután a hittudományi intézet és más rendbeli iskola elhelyezhető legyen. A szerzetnek külföldi növendékei is ebben az intézetben nyerték kiképeztetésöket; a mely azonban valószínűleg csak a rend szolgálatára berendezett, egyetemszerű kolostori iskola volt.
Az első rendszeresített papnevelő-intézet Oláh Miklós, esztergomi érsek alapította 1567-ben, Nagyszombatban. Elüljárók és tanárok kezdetben jezsuiták, utóbb egyházmegyei papok voltak. De az intézet Oláh halála után hanyatlani kezdett s 1588-ban teljesen föloszlott. Forgách Ferencz érsek visszaállította az intézetet s a nevelést ismét a jezsuitákra bízta. A mit Forgách megkezdett, azt nagy utódja, Pázmány Péter még eredményesebben folytatta. Új házba telepítette az intézetet s mindent elkövetett, hogy minél több alapítványnyal biztosítsa jövőjét.
A papnevelő hírneve s növendékeinek száma egyre emelkedett, a papjelölteket már be sem fogadhatta; azért Szelepcsényi György 1678-ban új szemináriumot építtetett, a szűz Mária pártfogása alá helyezett Marianumot. Mária Terézia alatt Budára, majd Pozsonyba, 1802-ben újra Nagyszombatba került a szeminárium, hol az Oláh Miklós alapította Stephaneumot a theologusok, a Marianumot pedig a philosophusok számára rendezték be.
Ez időtől kezdve mindegyre jobban kezd kidomborodni az az óhaj, hogy a két papnevelőt áthelyezzék az érsekség székhelyére, Esztergomba. Rudnay Sándor 1821-ben le is tette a mostani szeminárium alapját; de mielőtt tervét befejezhette volna, 1831-ben meghalt. Utóda, Kopácsy József is folytatta az építkezést, de ő sem tudta befejezni; a később bekövetkezett mozgalmas idők szintén nem kedveztek az épület elkészítésének. Végre 1849-ben Kunszt József, káptalani helyettes, Esztergomba hozta át a theologiai karnak két felső osztályát s a Rudnaytól alapított, de később megszűnt presbiteriumban, a Sz. Ferencz-rend régi kolostorában helyezte el azokat. Scitovszky herczegprímás 1850-ben a másik két osztályt is ide hozta; a philosophusok továbbra is Nagyszombatban maradtak.
1861-ben folytatták a félbenhagyott szeminárium építését, s 1865-ben az épület teljesen elkészülvén, elhelyezték benne a hittudományi és az eddig Nagyszombatban maradt bölcseleti tanfolyamot: és így az Oláh és Szelepcsényi által alapított két papnevelő-intézetet egyesítették. A philosophusok kezdetben az intézet épületében nyertek oktatást, s csak az érettségi vizsgálatot tették a helybeli benczések főgimnáziumában; az 1885–86. iskolai évtől az V.–VIII. oszt. növ.-papok valamennyien a főgimnáziumban végzik tanulmányaikat.
A papnevelő-intézet egészen az új kor követelményeinek megfelelően van berendezve. Főékessége az 1894-ben ötezer forint költségen helyreállított s a maga nemében párját ritkító román-stílű kápolna. Könyvtára mintegy 10,000, jobbára theologiai művet foglal magában. Az intézetnek van földbirtoka, és kőszénbányája. Legnagyobb jótevőinek egyike Simor János herczegprímás, a ki végrendelete értelmében 250.000 forintot hagyott a szemináriumnak.
A növendékek száma az 1907–1908. isk. évben: 180; és pedig theologus 97, gimn. növendék 83. A négy évfolyamból álló hittani intézetben az ének, magyar jog és gazdaságtan előadóin kívül, hat theol. tanár működik; az intézet jelenlegi kormányzója Horváth Ferencz dr., prelátus, apátkanonok.
Források: Breznay Béla dr.: Papnevelőink a millenniumon. – Keményfy Kálmán: Az esztergomi tanitóképző megalapítása és rövid története. – Komlóssy Ferencz dr.: Az Esztergom-főegyházmegyei r. kaht. iskolák története. – Kőrösi László dr.: Az esztergomi reáliskola története. – Vojnits Döme: Az esztergomi káptalani iskola és gimnázium története. – Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából.
