Gimnázium.
Gimnázium.
1683-ban szabadul föl Esztergom a török járom alól, s már 1687-ben Széchenyi György esztergomi érsek, 50.000 forint alapítványnyal újra gimnáziumot alapít a város falai között; magára vállalja az építkezést is, s a gimnázium vezetését a Jézus-társasági atyákra bízza. A székház a gimnáziummal és templommal együtt a Vízivárosban, a mostani prímási palota helyén épült, de csak 1696-ban készülhetett el. Ez évben nyílt meg az iskola egy tanár vezetése mellett; a következő évben két tanár tanított négy osztályban, két-két osztályra összevonva. A bekövetkezett belháború évei azonban nemcsak hogy megakasztották az intézetet további fejlődésében, hanem a már megkezdett tanfolyamnak is szünetelnie kellett 1704-től 1714-ig. Végre 1715-ben az intézet újra föléled, s a tanítás egy osztálylyal újra megkezdődik világi tanár vezetése mellett, de a rend felügyelete alatt. Csak 1729-ben vált az intézet teljes hatosztályú gimnáziummá. Ezután egész 1773-ig, a rend feloszlatásáig, Jézus-társaságnak tagjai tanítanak az ő módszerük és elveik szellemében Esztergomban is, mint ez idő szerint Magyarország legtöbb középiskolájában.
A rend feloszlatását követő három évben a szerzetnek világi papokká lett tagjai tanítottak a gimnáziumban; majd a Sz. Ferencz-rendiek vették át a tanítást. Ez időben, 1778-ban épült a kir. városban, a városház és megyeház között elterülő új gimnázium. A Sz. Ferencz-rendiek közel két évtizedig tanítottak; helyöket – minthogy nem tudtak kellő számban tanárt adni – világi tanárok foglalták el.
Végre az 1809. évben a Sz. Benedek-rend vezetése alá került a gimnázium, a mely 1852-ben főgimnáziummá egészült ki. A Sz. Benedek-rend ugyanazt az épületet kapta használatul, melyet a város a tanulmányi alapból nyert segítséggel 1778–79-ben nagy költséggel emelt. Minthogy azonban a fokozódott kivánalmaknak ez a szűk hely nem felelt meg, Esztergom városa a kormány és egyesek támogatásával 1880-ban új, díszes iskolát építtetett a benczések székháza mellett. 15 évi használat után ezt a helyiséget, mint közveszélyest, be kellett zárni; s a tanítást öt éven át a Sz. Ferencz-rendi kolostor második emeletén folyt. 1899 őszén tették le az előbbinek helyén a mostani főgimnázium épületének alapkövét, s 1900. szept. 8-án adták át ünnepélyesen rendeltetésének.
Van a főgimnáziumnak egy, az intézet kezelése alatt álló ösztöndíj-alapítványa, melyet Szlávy Éva tett 1880-ban; ez alapítvány kamataiból 3 tanuló részesül évenként 200–300 kor. ösztöndíjban. Van még 6, a főgimnáziumhoz kötött, de mások kezelése alá tartozó ösztöndíj; ezekben és másnemű idegen ösztöndíjakban 19 tanuló részesült 3370 kor. 50 fillér értékben. A főgimnáziumi Segélyző-egyesület az 1876/7. isk. évben lépett a kath. deákasztal, melynek az első évben 13 kedvezményes, 5 teljes fizetésű tagja volt. A deákasztal vagyona 1908-ban: 34.380 kor. 68 fill. 1907–1908-ban a pályamunkák és szorgalom jutalmazására fordított több db. aranyon és jutalomkönyveken kívül, a különféle segélyek és ösztöndíjak czímén, a főgimn. ifjúság 12.898 kor. segélyt kapott.
A legutóbbi évben beíratkozott a főgimnáziumba 374 tanuló, maradt az év végén 339; közülök esztergomvármegyei 190; r. kath. 289, ág. ev. 1, ref. 3, izr. 46; magyar anyanyelvű 311, német 14, tót 14. Tanít az intézetben 15 Sz. Benedek-rendi tanár; továbbá egészségtan- és két tornatanár, a kik világiak. A főgimnázium igazgatója: Hollósi Rupert.
Egészen, vagy részben az intézet falai között végezték gimnáziumi tanulmányaikat: Baross Gábor, Bartha Béla, Csarada János, Császka György, Csernoch János, Czuczor Gergely, Feichtinger Elek, báró Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Hamar Pál, Haynald Lajos, Knauz Nándor, Lányi Károly, Kisfaludi Lipthay Sándor, Luczenbacher Pál, Majer István, Pauer Imre, Polónyi Géza, Pór Antal, Rimely Károly, Rimely Mihály, Rónay Jáczint, Samassa József, Sághy Gyula, Schenek István, Seyler Károly, Simonyi Zsigmond.
