Tanítóképző-intézet.
Tanítóképző-intézet.
Az esztergomi tanítóképző-intézetet Kopácsy József herczegprímás teremtette meg, s 1842. nov. 3-án ő maga adta át ünnepélyesen rendeltetésének. Igazgatóvá Jaross Vincze kanonokot, tanárokká pedig Majer István és Rendek József káplánokat nevezte ki; helyiségül az esztergom-szenttamási alapítványi iskola egyik termét adta át. Az átellenben levő Sz. István-kápolna szolgált az ifjúságnak templomul.
Az ének és zene oktatójának javadalmazásáról a főkáptalan gondoskodott, a tanárokat a prímás fizette; ugyanő látta el az intézetet a legszükségesebb felszereléssel. Alapítványt nem tett, hanem a fenntartás költségeit az uradalmi pénztárból fizettette s így a fenntartást mintegy az érsekség terhei közé sorolta.
A helytartó-tanács felszólítására Kopácsy 1845-ben, a káptalannal tartott tanácskozáson elhatározta az addig egyéves tanfolyamnak kétéves tanfolyammá való fejlesztését, még pedig az évenként váltakozó rendszer alapján; a tananyag egyik felét az első, a másik felét a második évfolyamban tanították.
A jó hírnévnek örvendő s látogatott tanítóképző a szabadságharcz leveretése után megszünt; csak 1856 okt. 14-én nyílt meg újra, miután Scitovszky herczegprímás a kormánynyal folytatott hosszas tárgyalásokat befejezvén, az intézet felszerelését, a segéd- és helyettes tanárok fizetését, az ifjúságnak ösztöndíjakkal való segítését magára vállalta; Esztergom városa helyiséget ígért.
A visszaállított intézetben a tanfolyam kétéves lett. Az igazgató, a szervezeti szabályok értelmében, a helybeli főelemi iskolák igazgatója; a többi tanárok óra-adó tanárok voltak. Az ellenőrzést és felügyeletet, mint kizárólag kath. intézetben, a prímástól kinevezett érseki biztosok gyakorolták, kiknek helyébe később a főegyházmegyei tanfelügyelők léptek; az állam a kerületi iskolafelügyelő útján gyakorolta felügyeleti jogát, kihez az igazgató évi jelentéseit beküldte.
Nagy baj volt a tanítóképzőre nézve a fenntartó biztos alap s az önálló épület hiánya. Kezdetben a város új iskolaépületében (1907–8-ig reáliskola) húzódott meg vendégként; majd a reáliskola III. osztályának megnyíltával, a városnak szüksége lévén a teremre, az intézet a városházzal szemben levő Duna-utczai 125saroképületet kapta meg helyiségül, a hol három évig szorongott. 1860-ban ezt a helyet is felmondta a város s a tanári testület előbb a Szent Lőrincz-utczának a Kis-Dunára néző sarkán (a mai Korona-kávéház helyén), négy év mulva a vízivárosi városház épületében bérelt helyiséget.
Esztergomi érseki papnevelő.
A benczések főgimnáziuma Esztergomban.
1869-ben az intézet hároméves tanfolyamúvá lett s állandó helyiségűl a szükséges fölszerelésekkel, a vízivárosi templom átellenében, a Szent János-utcza sarkán levő prímási házat kapta Simor János herczegprímástól. 1880–-81-ben, a prímási palota építésekor, az intézet helyiségeit az udvari papok foglalták le lakásul; a tanítóképző a főkáptalan egyik házában nyert ideiglenes elhelyezést, míg végre 1884-ben az intézet előbbi helyére véglegesen beköltözött.
Simor János azonkívül, hogy szerekre és szertárakra tetemes összeget adott, magára vállalta az intézet fönntartását, a két rendes és két segédtanárnak magánpénztárából való díjazását; míg az igazgató fizetésének egy részét a tanúlmányi alap fedezi.
A tanképesítők az 1868-iki törvény értelmében történtek egész 1889-ig, a mióta a végzett harmadévest csak egy évi gyakorlati tanítás után bocsátották képesítőre. Ez a rendszer azonban 1896-ban megszűnt, s most az osztály elvégzése után azonnal tehetnek a növendékek képesítő-vizsgálatot. Vaszary Kolos herczegprímás az 1896–97. évben négyéves tanfolyamúvá bővítette ki az intézetet és abba új, a hittanár kivételével, minden más állástól ment, önálló tanári kart állított 1200 frt évi fizetéssel és 200 frt lakáspénz-javadalmazással. A tanári állások közül 5 rendes, 1 hittanár és 1 segédtanár. Vaszary Kolos, hogy az intézetet állandó jellegűvé tegye, a fenntartási költségeket nem az érsek, hanem az érsekség pénztárából fedezteti.
Az 1907–1908. iskolai évben a tanítóképző növendékei 2119 kor. ösztöndíjat élveztek; a segélyek és jutalmak összege pedig 10.433 korona. Van az intézetnek tápintézete, melynek alapját Somogyi Károly, kanonok vetette meg 8000 frttal. Ehhez járult Simor herczegprímás és a főkáptalan adománya. A tápintézet 1888-ban nyílt meg s 12 ifjú nyert benne ingyenes ebédből és vacsorából álló ellátást. Vaszary Kolos herczegprímás a tápintézeti helyek számát 12-ről 24-re emelte. 1897-ben alakult meg a Segítő-egyesület, melynek vagyona a múlt évben 19.205 kor. 91 fillér volt.
Beíratkozott az 1907–1908. évben 138 tanuló; r. kath. 137, ref. 1, esztergommegyei 42, maradt az év végén 125.
Az intézettel kapcsolatban van a gyakorló iskola. Vaszary Kolos herczegprímás 1893-ban a gyakorlati tanítási módszer elsajátítása czéljából az intézet közelében levő érseki fiúiskolát gyakorló-iskolává alakíttatta át, rendes gyakorlóiskolai tanítóval. A gyakorló-iskolának, mely teljes hatosztályú osztatlan elemi iskola, 42 tanulója volt.
Az intézetben Guzsvenitz Vilmos igazgatása alatt 9 tanár működik.
A népiskolai oktatás keretébe tartozó intézetek egyházmegyei főtanfelügyelője Schiffer Ferencz prel. kanonok; kir. tanfelügyelő Schwetz Vilmos.
