Az Árpádkorban.
Az Árpádkorban.
A keresztény-hitvallással egy időben keletkezett iskoláink háromfélék: alsó, vagy elemi, közép- és felső-iskolák. A templomok mellett elemi iskolákat találunk, a melyekben a gyermekeket első sorban a vallás elemeire oktatták. A püspöki székhelyeken, a káptalanok és kolostorok mellett középiskolák voltak; ezekben, a vallás tanításán kívül, az úgynevezett hét szabad művészetből tartottak előadásokat. Ilyen iskolák voltak Székesfehérvárott, Csanádon, Nyitrán, Kalocsán, Győrött, Pozsonyban, Esztergomban és másutt. A felsőbb iskolákban az egyház papjai nyerték kiképeztetésüket. Ilyenek voltak pl. Pannonhalmán és Esztergomban.
Sz. István királynak azt a rendeletét, a mely szerint minden tizedik községben plébánia és mellette iskola állítandó föl, a magyar kereszténység első századaiban, a dolog természeténél fogva, Esztergom környékén hajtották végre a legpontosabban.
Némethy Lajos, ny. esp.-plébános hiteles okíratok alapján összeállította az esztergomi főegyházmegye legősibb és legújabb plébániáinak történetét. Ez összeállítás szerint Bajót, Bucs, Dömös, Farnad, Héreg, Kéty, Kéménd, Magyar- és Német-Szőgyén, Magyaros, Mocs, Muzsla, Nagy- és Kis-Bény, Nagysáp, Nyergesújfalu, Sárisáp, Tát már a XII. vagy XIII. században részint önálló, részint fiókegyházak voltak. Mindeme plébániák mellett természetesen iskolák is voltak, melyekben őseink gyermekeinek erkölcseit és értelmét fejlesztették. Hogy Esztergomban kezdettől fogva volt plébánia és iskola, az kétségtelen.
A plébániák mellett fönnálló elemi, vagyis fárai iskolákba nem csupán azok jártak, a kik papokká és egyházi hivatalnokokká akartak lenni; nem is azért állították ezeket az iskolákat, hogy a pór-osztály papnak szánt gyermekeit itt kiszemeljék, hanem hogy a keresztény műveltség alapismereteinek elsajátítását lehetővé tegyék. E végből írásra, olvasásra, számvetésre és hitbeli dolgokra tanították a gyermekeket.
Mennél inkább terjedt és erősödött a kereszténység, annál jobban szaporodtak az elemi iskolák, úgy hogy az Árpádok idejében Esztergom vármegye népoktatásügye határozottan virágzónak mondható; plébániája és iskolája majdnem minden községnek volt, a hol a jobbágyok és nemesek gyermekeit egyaránt tanították.
