A gerecsei márványbányák.
A gerecsei márványbányák.
Süttő község határában terülnek el az esztergomi érsekség, jelenben a „Holdampf Sándor Utódai” czég haszonbérletében levő gerecsei vörösmárvány-bányák. E bányákat már a rómaiak mívelték, a miről tanúskodik e bányáktól a komárommegyei, „bányahegyi” bányák felé vezető régi római út, valamint e bányákból kikerült, a megye és környéke területén többfelé (Süttőn is) feltalálható vörösmárvány római mérföldjelzők. De, hogy a későbbi századok folyamán is mívelték, régi okíratok bizonyítják, melyek szerint a visegrádi és esztergomi királyi és főpapi lakokhoz, templomokhoz is felhasználták e bányák tartós és szép kövét.
A gerecsei bányák, melyeket ma a „Holdampf Sándor Utódai” czég haszonbérel, a czég szakszerű és nagy pénzáldozatokba kerülő mívelésével valamikor rendkívül sok követ termeltek; ma azonban, részint az építkezéseknél beállott fehérkő-használat, részint a czementipar fejlődése, de az erdélyi vörösmárvány-bányák konkurrencziája miatt is, termelése nevezetesen megcsappant. Valamikor e vörösmárvány-bányákban – beleértve a vele szomszédos, de már komárommegyei bányahegyi bányákat is, – 300–400 ember fejtette naponta a követ; ma alig 60 ember dolgozik ott. E bányák kövét mely színére nézve a halvány rózsaszíntől a húsvörösig, minden színváltozatban előfordul, épen szépsége, szilárdsága miatt ma is rendkívül kedvelik, s az ország határán kívül is keresik; nevezetesen Német- és Oroszországba (Moszkva) szállítottak belőle hatalmas tömböket, mert a belőle kidolgozott tárgyak gyönyörűen csiszolhatók.
