A lengyel-ügy.
A lengyel-ügy.
Midőn Tagen nagyprépost és Beöthy Ödön bihari követ között vallásügyi javaslatok tárgyalása alkalmával kitört a háborúság, ő is azok közé tartozott, a kik a felingerült rendeket lecsillapítani igyekeztek; midőn e kínos ügy elintéződött, ismét felszólalt és kijelentette, hogy készebb követi állásáról lemondani, semhogy hasonló jeleneteknek legyen tanúja. Midőn 1833 végén a lengyelek ügye szóba került az országgyűlésen, Pálóczy, Borsod követe, sőt Kölcsey Ferencz is lelkes szavakban fejezték ki rokonszenvüket az elnyomott nemzet iránt. A kormány azonban, melynek kellemetlen volt a lengyel ügy tárgyalása, mindent elkövet annak megakadályozására, hogy a rendek oly határozatot hozzanak, mely az orosz udvar érzékenységét sértené.
Az elnöklő személynök védelmére ismét Andrássy József emelkedik szólásra. A világtörténelem tanusága szerint – úgymond – nemzetek lesznek és nemzetek vesznek. Mint magánember, ő is álmélkodva nézte a lengyel nemzetnek az óriás hatalom ellen véghez vitt hőstetteket, és minden képzeletet felülmuló küzdelmeit, sajnálattal szemlélte a küzdelem sikertelenségét, de mint törvényhozónak két kérdéssel kell foglalkoznia: először kell-e, másodszor lehet-e a lengyel nemzet függetlenségét a magyar országgyűlés közbenjárásával helyreállítani, az első kérdés vitatása felesleges, miután a másodikra világos a felelet. Mit akarnak a rendek feliratukkal elérni. Háborút? Sokkal jobban tiszteli a karokat és rendeket, semhogy feltételezhetné róluk, hogy Európa hamuval fedett szikráit fel akarnák éleszteni, s így Európát, mint hazánkat lángokba akarnák borítani. (Millenn. Tört. IX. 352. Hazánk 1886. 173.)
Andrássy beszédére az ellenzék részéről Deák Ferencz válaszol, de azért a lengyelek ügye csakhamar lekerült a napirendről. Andrássy magatartása azonban – különösen a törvények nyelv-kérdésében, – Esztergom vármegyében nem talált helyeslésre, 1835 szeptemberében a nádor megütközéssel hallja, hogy ellene megindúlt már az izgatás, s hogy visszahívását követelik, – a min nem is csodálkozhatunk, mert a vármegye a magyar nyelv művelésében mindíg előljárt. Hisz már 1788-ban, midőn Bacsányi, Kazinczy Kassán megindítják a „Magyar Muzeum” czímű szépirodalmi folyóiratot, melynek összesen 500 előfizetője volt csak, magában Esztergomban 14-en hordatták. Esztergom vármegye azok közé a vármegyék közé tartozott, hol a jegyzőkönyveket már a XIX. század első éveiben magyarul vezették, annál is inkább megütközést keltett a vármegye követének az a kijelentése, hogy az alkotmány palladiuma a deák nyelv. Andrássyt azonban csakhamar pártfogásába veszi a kormány, kinevezi kanczelláriai titkárrá, mely alkalommal hazatér és 1836 máj. 31-én beszámol a közgyűlés előtt. (E beszéde külön nyomtatásban is megjelent.) Az országgyűlés ekkor már vége felé jár, a vármegyei követek is mielőbbi berekesztése mellett vannak.
