1838-i árvíz.
1838-i árvíz.
1837–38 telén óriási havazások voltak mindenfelé, s a Duna már decz. vége felé beállott Visegrádnál. A következő év tavaszán, az olvadás következtében a Duna rohamosan emelkedett s 8-án kilépvén medréből, az egész szabad királyi várost elborította, csupán a barátok temploma körüli tér és a külvárosból a Terézianum felső része nem került víz alá. Az árvíz elől a lakosság a közeli szőlőhegyekbe, valamint Szenttamáshegy és Szentgyörgymező helységekbe menekült. Míg a szabad királyi városban a vízár lett úrrá, a városi tanács teljesen elveszítette a fejét, s kétségbeesetten nézte az elemek pusztítását. A márcz 8–12-ig tartó vízár által okozott kárt másfél millió forintra becsülték, közel 600 ház pusztult el, vagy omlott össze.
399A kormány Pethőfalvi Uzovich János főispáni helytartót küldte a vész színhelyére, a ki 16-án megérkezett s hozzálátott a város helyreálltásához. Egybehíván a tanácsot, mindenekelőtt hozzáfogott az iskolák és a kaszárnyák helyreállításához, majd egy tervet dolgoztatott ki az utczák szabályozására nézve, a város részére pedig 100.000 forint kölcsönt eszközölt ki.
