Pestis. Marha vész.
Pestis. Marha vész.
Érsekújvár feladásával (1710 szeptember 24.) a kuruczvilág megszünt a vármegyében. Ettől kezdve a vármegye csak tétlen szemlélője volt ama nagy nemzeti küzdelemnek, mely a szatmári békével ért véget. Ezután újabb rém fenyegette a lakosságot. A hosszas harczok nyomában járó pestisragály újabb áldozatokat követelt. Az 1709–1711. években a pestis több mint 2000 embert ragadott el; még évek múlva is meglátszott a ragály hatása. Magyarszőgyénben 1714-ben csak 400, Németszögyénben pedig csak 250 lélek volt. (Magyar Sion III. 338.) A pestist követő marhavész, majd a sok hadifuvarozás végkép inségre juttatta a lakosságot. A szabadságharcz alatt történt tömérdek jószág-elkobzás és új adományozás a birtokviszonyokat teljesen felforgatták; az anyagi rendezkedés a visszanyert, de elpusztított birtokokon tömérdek időbe került. Évtízedek munkájára volt szükség, hogy a vármegye a törökhódoltság és a szabadságharcz csapásait kiheverje, új életre keljen. (Villányi Sz. i. m. 215–225.)
